Az emberek nem mindig nézték jó szemmel , hogy én nyitott szemmel járkálok a településeken , és egy - két dolgot leírok , ami közérdeklõdésre tarthat számot . A munkahelyemen , még amikor a Mezõgépipari Kft.-ben dolgoztam Szanyban , elõfordult , hogy néhányszor hívtak telefonon , hogy diktáljam be az írásomat , vagy már megbeszéltem , hogy mikor hívnak vissza. Sokszor volt olyan , hogy a mûvezetõmnek égnek állt a haja , ugyanis vagy tíz vagy tizenöt percig mindig diktáltam a telefonba az elõre elkészített írásomat , hogy a beíró azt tovább tudja adni a szerkesztõknek .

   Folytassuk az írást attól az idõtõl , amikor a Kisalföld sorozatot indított , és beszámolt rendszeres jelleggel azokról az idõsekrõl , akik ötvenéves házasságukat vagy éppen a hatvanadik házassági évfordulójukat ünnepelték meg . A Rábaköz is tartogatott elég olyan idõs házaspárt a szerkesztõség számára , amibõl én is részesedtem .  

     Nagyon rendes emberrõl kell, hogy beszámoljak , Tóth Imrének hívják az illetõt . A szanyi Polgármesteri Hivatalnál dolgozott amikor szabadidejében nekem is segített újságírói munkámba úgy , hogy fényképeket készített írásaimhoz .

 A Szent Anna Római Katolikus Általános Iskolában is már az ünnepekre hangolódnak.

Felvételünk az alsótagozatos intézmény egyik ablakáról készült , ami nem csupán egyedi az iskolában .

Az ablakok díszes ruhát öltve , egyre inkább a karácsonyi hangulatot igyekeznek az iskola környezetébe varázsolni , amivel kiemelten fokozza az iskolások  lelkét a tudat , hogy hamarosan itt van az , amit minden évben anyira várnak a gyermekek . Nem feltétlenül az ajándékozás jelentheti a legfõbb örömöt a családoknál , hanem a hétköznapok során talán a túlzott munkatempó nem engedi meg , hogy egy kicsit megálljunk .

 Ádvent közeledtével , a szanyiak is készülõdnek lázasan a templom körül .

Azok , akik a templomkertben járnak , figyelemmel kísérhetik azt a változást , amely teljes mértékben kitûnik a régi környezetbõl.

Egy hatalmas Ádventi Koszorú foglal helyet a templom fõbejáratától balra.

Hatalmas mécsesek diszítik a koszorút , és három hosszú vasrúdhoz erõsített vaslánc gondoskodik arról, hogy a koszorú ne mozdulhasson el a függesztésbõl.

Jó ötlet volt  ez a kezdeményezés , hiszen gyönyörû látványosság ez nem csak a helyiek számára, hanem az erre járó túristák figyelmét is felhívja Ádvent üzenetére , a közelgõ szeretet ünnepére,Jézus Krisztus születésének ismételt megünnepléssére.

    1994.Július 20.-án közölte a Kisalföld azt az írást , amit Vései Györgynével készítettem annak alkalmából, hogy nyugdíjba vonult a szanyi Szent Anna Római Katolikus Iskolából.

Amikor telefonon egyeztettem az idõpontot vele, nagy szeretettel fogadta a felkérést a riport elkészítésére. A mindig mosolygós pedagógust már kisgyerekkorom óta ismertem , hiszen engemet is volt alkalma tanítani . Én, mint diák egy erõteljes kiállású , nõies, de hang dinamikáját tekintve férfias eréllyel bíró nõt láttam benne .

    A történetek , amelyeket itt megosztok a kedves olvasókkal , számos eseményt tárnak fel , és mindvégig válogatnom kell , hiszen annyi minden törtét eltelt negyedszázados újságírói pályafutásom során velem is , hogy egy terjedelmesebb könyvben sem férne el , nem hogy egy kisebb terjedelmû önéletrajzi alkotásban . Szeretném ugyan sok információval , érdekességgel ellátni olvasóimat , mert mindenki szereti azokat a sztorikat , melyek az igazi eseményekbõl kerülnek a felszínre.

     Az egyik Veszprémi Naplós anyaggyûjtés során történt meg velem , hogy a Malomsoki iskolába kellett mennem , egy emlékszobor avatására kaptam meghívót. Ekkor én , hogy az utazás nehézségeit leküzdjem , elkértem a testvérem motorját , és azzal mentem a helyszínre. Azért , hogy ne lássák - mert ,,égõ lett volna" - egy kicsivel távolabb tettem le a motort , mint ahova kellett mennem . Amikor gyalogosan elindultam , útközben eldugtam egy fás, bokros területhez a kismotorhoz szükséges bukósisakot , majd bementem az iskolába .

A vági énekkarról szóló történetemrõl szeretnék írni a folytatásban . A rábaközi falucskában ugyan nem sokan élnek , de annál jobban õrzik a helytörténeti értékeiket. Amikor arra jártam , és egy helyi pedagógussal készítettem interjút, kiderült , hogy rengeteg lokálpatriotizmus lakozik ezen településen . Az emberek szeretete szülõfalujuk iránt rendkívül nagy , sok kisebb történet jellemzi az életet arra felé , azokat a cselekedeteket, melyek méltó módon bizonyítékot adnak arra,hogy Vágon õrzik a múltat és ápolják a hagyományokat a jelenben .

Egy , a Rábapordányban készült riportomhoz kapcsolódó sztorimat szeretném megosztani önökkel kedves olvasók, hiszen ami az elmúlt 15 évemet illeti , elég mozgalmas volt az újságírói pályán , ami ugye nem csak tudósításokkal , interjúkkal telt , hanem színesedtek egy - egy humoros vagy bolondos történetekkel is .

Ez is egy inkább humoros eset , ami a Rábaköz egyik településén , Rábapordányban készült Mivel nem volt jogosítványom , és egy adott idõpontra kellett mennem a Rábapordányi polgármesterhez , édesapám úgy döntött , hogy elvisz engemet személygépkocsival .

 Az elmúlt időszakban volt szerencsénk beszámolni arról, hogy az OTP és a Gyógyszertár épülete  szép külsőt kapott .

Most pedig arról tudunk beszámolni a kedves olvasóknak , hogy az orvosi rendelő , valamint a felső szinten lévő szolgálati lakás épülete egyaránt szép külsőt kapott.

A világos szín egyfajta lendületet ad az épületnek , vidámságot sugároz a szanyiaknak és azok számára , akik elmennek az épület előtt.

Gönyûrõl térjünk vissza szülõfalumhoz , Szanyhoz . Azon belül is arra az idõre, amikor a helyi munkanélküliek számára , kertészetet hozott létre az önkormányzat . Ennek a ténynek az ismeretében , Tóth Károly polgármesterrel vettem fel a kapcsolatot .

Két legyet szerettem volna ütni egy csapásra , ugyanis akkor már kapcsolatban voltam a Magyar Rádió Gyõri Körzeti - és Nemzetiségi Stúdiójával /Mr6.Régió Rádió a mai idõkben/, ahol megbeszéltem Cserjés Lászlóval , hogy készítek errõl a témáról a polgármester úrral egy riportot , és leadja a rádióban .

      Ahhoz , hogy az írásaim elkészüljenek , nagymértékû támogatásra volt szükségem , ami a szüleim részérõl adatott meg nekem . Természetesen a barátaim is szorosan segítették azt az információs ,,hálózatot" , amelyet az idõk folyamán alakítottam ki annak érdekében , hogy a hírek ,információk alapján , képet kapjak egyes helyszínekrõl , eseményekrõl, aminek következtében tájékoztathattam az olvasókat .

Szüleim a támogatás területén nagyon sokszor idõben nyújtottak nekem segítséget.

 Kedves Olvasók!

Ezúton tájékoztatjuk önöket, hogy a "Hogyan lettem tudósító?" - című önéletrajzi írás folytatása szombaton fog folytatódni .

Tisztelettel:

Gulyás Attila

   Amikor a szanyi Lyra - Stúdió Gyõrben lépett fel a Bartók Béla Megyei Mûvelõdési Központban , akkor készítette el azokat a felvételeket, amelyek kellettek az írásomhoz a csoportról . Nagy gondossággal rugaszkodott neki a feladatnak , érezni lehetett rajta , hogy ez nem munka , hanem hobbi és hivatás egyben . Ahogyan készülõdött, amiképpen a szereplõket igazgatta, hogy jól mutassanak a képen , minta lehetne valamennyi fotós számára. A szakértelem ,a több évtizedes tapasztalat ott ült a térben , és vártuk, hogy milyen alkotás fog kikerülni a kezébõl.

 Ugyan már sokkal jobban elmondhatjuk , hogy a téli idõszakot éljük  hiszen az "ember" hónapok vannak napirenden hétköznapjaink alkalmával, azonban mégis egy bizonyos rendezvény, megcáfolni tudja az elõzõeket.

A szanyi Ifj. Gulyás László a helyi Szent Anna Római Katolikus Általános Iskola 6.osztályos tanulója, aki szombaton négy órától , egészen este nyolcig , a helyi Mûvelõdési Házban töltötte az idõt . A szany.kisalfold.hu kérdésére elmondta, hogy egy nagyon jól megszervezett , kellemes hangulatot biztosító rendezvényen lehetett.

   Ahogy már többször is megtettem , kanyarodjunk vissza azokra az idõkre, amikor még a Kisalföld szerkesztõségével rendszeres kapcsolatban voltam , és az ott dolgozó újságírókkal is volt szerencsém személyesen is beszélnem , eszmét futtatni és a hétköznapok dolgairól beszélgetni .

Így kerültem kapcsolatba Csudai Endrével is , akinek nagyon sokat köszönhetek , hiszen mindvégig hitt bennem , tudta , hogy nekem nagyon sokat jelent az újságírás , és ezért mindig segített ha a lehetõségei engedték .

November 1-én kezdõdött az a szurkolói összefogás, amelyet a magyar ultracsoportok hirdettek meg a DAC-Slovan mérkõzés kapcsán. A megbékélés célja az volt, hogy a magyar drukkerek klubhovatartozástól függetlenül együtt szurkoljanak felvidéki honfitársaikkal.

A szlovák rendõrök azonban brutálisan szétverték a DAC-nak szorítókat, amely további összezárásra ösztökélte a fanatikusokat.

Azóta nincsenek rendbontások a sporteseményeken, a legõsibb rivális csoportok is békében elvannak egymással.

  Amikor a Szanyi Híradó újság megszûnt létezni , egy idõre szünet következett , ami három hónapos idõtartam volt . Ezt követõen a Veszprémi Naplónál dolgoztam, ahol Gáldonyi Béla újságíróval vettem fel a kapcsolatot , majd késõbb egy másik személlyel , akinek sajnos - szégyen ide , szégyen oda , de nem tudom a vezeték nevét - János volt a keresztneve . Személyesen az utóbbi személlyel volt alkalmam a szerkesztõségben találkozni , aki felvázolta a lehetõségeimet , elmondta mit hogyan gondol , és ezért én mennyi honoráriumot fogok kapni .

Kanyarodjunk vissza azokra az idõkre, amikor saját lapot alapítottam egyik , a mai napig is legjobb barátommal, Szabady Balázzsal .

1995 . évet írt akkor a naptár , amikor a Mûvelõdési és közoktatási Minisztériumhoz lapnyilvántartási kérelemmel fordultunk . Megszerkesztettük az alapító okiratot , úgy ahogy azt a ,,nagy könyvben ,, megírták, majd a pénz befizetését követõen , hivatalosan is bejegyeztek a lapnyilvántartási osztálynál. Azokban az idõkben már útjára indult korábban a Szanyi Önkormányzat Idõszaki kiadványa, a Szanyi Hírmondó. Rendszertelenül jelent meg , volt úgy , hogy hónapok maradtak el a megjelenésbõl, ezért gondoltuk , hogy fel kellene lendíteni a település sajtóját.

  A  csornai szerkesztõségben Haszontis Józseffel is volt alkalmam megismerkedni , akivel úgy gondolom , hogy jó kapcsolatban voltunk .

Túl sokat nem igazán beszélgettünk , azonban a ritka pillanatok alatt , azt hiszem , hogy inkább én kezdeményeztem a beszélgetéseket. Rövid , de sok információt cseréltünk ki egymással , aminek következtében mindegyikünk tudott újat mondani egymásnak .

Tudom, amikor az a bizonyos májusi délelõtt alkalmával megértették velem, hogy nem tartanak igényt írásaimra , nem mondott semmit, de a szemébõl ki lehetett venni , hogy igazat adott a fõnökének . Nem voltam mérges rá , csupán a gúnyos mosolya miatt.

Említettem már az elõzõekben újságírókat , akiknek a neveit közölve csupán néhány eseményt kapcsoltam személyükhöz. Most szeretném megosztani önökkel azokat a tapasztalataimat , amelyek ezekkel az emberekkel való kapcsolattartásom során keletkeztek úgy az újságírással kapcsolatosan , mint a személyes magánéletben egyaránt.

A fontossági sorrendet ne kérjék tõlem , hiszen nem szeretnék senkit sem abban a színben feltüntetni, hogy elsõ vagy utolsóként számolom valamilyen besorolás által .

Amikor idõm engedte, bementem a csornai szerkesztõségbe , mindig jókat beszélgettem a titkárnõvel, aki mindig mosolygós arcával pozitív kisugárzást nyújtott környezete felé . Ha valakivel elkezdek beszélgetni , soha nem kellett attól tartanom, hogy nem fogunk közös témát találni , mert hiszen valamennyi érzék kell az újságíráshoz is , hogy a megfelelõ témát megtalálja. Anno Csiszka Antal mondta még nekem , hogy az újságírónak mindig van mirõl írnia, a téma a földön hever, csak le kell érte hajolni . Ebben teljesen igaza van Tóninak , mert mindig akad olyan , amirõl lehet írni , még ha másoknak apróságnak is tûnnek , attól még a mûfaj keretein belül tudni kell egy újságírónak cikket formálni róla.

Úgy gondolom, hogy amikor egy visszatekintést készít az ember, akkor illik szólni azokról a személyekrõl is , akik nem feledkeztek meg rólam a mai napig sem , s ha a hétköznapokon nem találkozunk sûrûn, attól függetlenül ha összefutunk valahol, ott folytatjuk barátságunkat , ismeretségünket ahol abbahagytuk. Kitérek majd azokra a személyekre is , akikre kifejezetten büszke vagyok,mert tanult emberi mivoltukból nem fordultak ki - gyakran találkoztam már azonban ezen véleményformálás ellentétével is - , és büszkén merték vállalni ismeretségünket, bárhol is jelentünk meg együtt.

GULYÁS ATTILA:

HOGYAN LETTEM TUDÓSÍTÓ?

/ÖNÉLETRAJZI ÍRÁS /

I.Rész

Ha azzal kezdesz el foglalkozni, amit a szíved diktál, soha többé nem fogod úgy érezni, hogy dolgozol." Bryan Tracy

Azt hiszem , hogy nagy fába vágtam a fejszémet, azonban szeretném , hogy ha ez a fejsze él nem csorbulna ki, az - az jól szeretném megírni azt a történetet , ami az újságírói tevékenységemrõl szól.

Az írást azon okból tartottam fontosnak elkezdeni , hogy 15 éve vagyok úgy mondottan a pályán.

             FELMENÕIM, FAMÍLIÁM, CSALÁDI KÖRNYEZETEM
                   /Tartalmi kivonatok a most készülõ önéletrajzi írásaimból./

______________________________________________

NÉHÁNY  SOR  A  FELMENÕIMRÕL:

        A családi szájhagyomány és néhány írásos emlék alapján megállapítható, hogy  felmenõim között megtalálható a magasrangú, hivatásos katonatiszt, a táblabíró, az amerikai Indiana államban elhúnyt világvándor, a falusi tanító, a falusi plébános, az aradi kaszagyáros és a törpebirtokos kulák.

Édesanyám dalra fakadt

Otthonunkban,

Keze ritmust adva kíséri a

Dallamot.

Feje gesztikulál, lábai

Dobognak.

Úgy hiszem – e nap

Tényleg boldogabb.

Boldog, hiszen gyermekkori

Élményei tükröződnek vissza,

A lurkóság, a diákélet

Reménye suhan a házban.

Futárként repíti messze el

A szél, a hangszálak

Rezzenése tölti be a tért,

Vigyázó hangjegyek seregében,

Hallatja édesanyám énekét.

Szabad madár, szabad szárnyán

Szállva,

Repül messze tovább a vad

Rónaságban.

Repíti a szél az erős madár

Szárnyát,

Átsegíti, átálmodja a hűen

Őrzött álmát.

Ábránd kering fent az égen,

Fejét meg – meg ingatja a szél,

Átsuhanva országokon, a madár

Így éldegél.

Elmúlott lassan egy év,

Nevedet és gondolatod ismerem,

Szomorú, s olykor vidám

A jelen.

Elmúlik ez – az év is,

Idősebb leszel te is velem,

Kellemes órák, boldog percek,

Szívedbe költözik az érzelem.

Álmodozó kedvű percek,

Hozzák szüntelen a reményt,

Tárulkozó, bizakodó lelkek,

Élik életük tovább.

Ábrándok szíveket törnek,

Lelkemben nyughatatlan vágy,

Tépelődő, bizonytalan élet,

Megy a Földön, lépked tovább.

Az ébredõ hajnal ruháját keresi,

Álmos szemekkel a jövõt szemléli.

Ábrándok lapulnak kabátja zsebében,

Színes álomképek tarka tengerében.

Új nap van, újesztendõ született,

Amelyben tovább élnek az ábrándok,

És a hûen õrzött emlékek.

Újesztendõ hozzál boldogságot,

Szeretõ szívekbe bánat helyett vidámságot.

Újév, szorosan érintsed testemet,

Hisz benned bízva õrzöm a szeretetet.

Újév, kiben bízunk mindannyian,

Legyél gazdag a jóban és boldogságban,

Téged várunk minden évben újra,

Hogy mi emberek ne hulljunk a porba.

A Szanyi temetõkben , már a hét elsõ napján nagy forgalom volt megtapasztalható.A Dózsa György utcai és a Széchenyi utcai temetõkbe messze távolról is érkeztek családok, hogy leróják tiszteletüket elhunyt hozzátartozóik sírja mellett.

A legtöbben mécseseket gyújtottak meg szeretteiken , úgy látszik a régi "hagyományos" gyertya már elvesztette tradícióját, viszont az is a megoldások között lehet , hogy a szélben ezen típusú gyertyák jobban égnek, így nem kell félni attól, hogy ezen a szép ünnepen, elalszanak a sírokra helyezett gyertyák.Felvételünkön Ifj.Gulyás László gyújt gyertyát dédnagyanyja, Gulyás Istvánné sírján a Dózsa György utcai temetõben..

Annak jártunk utána, hogy a Szanyi Szent Anna Római Katolikus Általános Iskolában, mennyire biztonságosak a kapuk.

Megállapíthattuk, hogy teljes

mértékben biztonságosan

szolgálják a helyi iskolásokat,

hiszen nem csak megfelelõ

hegesztési eljárással van elkészítve, hanem erõs csavarral

rögzítve is

vannak az asztfalba, hogy a kapu erõsen védve

legyen a s

zél vagy más külsõ behatások következtében történõ elmozdulástól.

Ezek a tények örömmel töltötték el a sorok íróját , hiszen sajnos nagyon sokszor hallhattunk a híradásokból arról, hogy ártatlan iskolások szenvedtek súlyos sérüléseket, vagy nem egyszer tragédiával végzõdött egy - egy játékos délután az iskolában.

Egy csodálatosan szép fát volt alkalmunk lefényképezni a szanyi Ifjúság utcában.

A kép megfelelõen tükrözi az idõ múlását, az õszi levelek lehullását, amint a fa didergése érezteti a hõmérsékletet.

Csodásan szép élénk õszi színek keverednek a szélben, melynek hideg fuvallata kellemesen cirógatja a fotós arcát.

Ezen megismételhetetlen felvétel bizonyítja, hogy mennyire szép dolgokat lehet lencsevégre kapni, csak arra kell odafigyelni, hogy mikor és miképpen nézzük a tájat , azt a környezetet , ahol éppen járunk .

Azok az ovisok, akik a Szanyi Kerekerdõ Körzeti Óvodába járnak , már ismerõsként találkozhatnak a díszes bejárati ajtóval. Itt a Kisalföld szanyi oldalán pedig azok is megtekinthetik , akik csupán az információt gyermekektõl vagy éppen felnõttektõl hallották.Szépen kivitelezett, díszes ragasztást láthatnak azok, akik most úgy döntenek, hogy személyesen is megtekintik a szanyi óvodások egyik büszkeségét.Érdemes, hiszen a fotó is bizonyítja, hogy a gyermekek legszebb meséibõl válogatott állatkák mennyire színesen ábrázolják az állatvilágból a meésbe kerülõ nyuszikát , a beszélõ fákat és a mindig mosolygós gomba alakját.

A szanyi Kerekerdő Óvoda mellett lévő péküzem tetejéről, szombaton délelőtt távolították el az idők folyamán felhalmozódott leveleket.Az időjárás kedvezett a feladat elvégzéséhez , aminek köszönhetően a levélszedési munkálatok sikeresen zajlottak le.