Folytassuk az írást attól az időtől , amikor a Kisalföld sorozatot indított , és beszámolt rendszeres jelleggel azokról az idősekről , akik ötvenéves házasságukat vagy éppen a hatvanadik házassági évfordulójukat ünnepelték meg . A Rábaköz is tartogatott elég olyan idős házaspárt a szerkesztőség számára , amiből én is részesedtem .  

     Nagyon rendes emberről kell, hogy beszámoljak , Tóth Imrének hívják az illetőt . A szanyi Polgármesteri Hivatalnál dolgozott amikor szabadidejében nekem is segített újságírói munkámba úgy , hogy fényképeket készített írásaimhoz . Volt úgy , hogy együtt mentünk , de volt arra is példa , hogy megbeszéltem vele néhány tervezett írásom témáját , és ő lefotózta az aktuális helyszínt , vagy éppen személyt , és amire odaértem , már a kezemben tartottam a fotót , így minden egyszerre a helyén volt a megjelenéshez. Azonban térjünk vissza azokra az időkre, amikor is egy a szerkesztőségbe jelzett házassági évfordulósok voltak Szanyban , és nem ért rá Imre fényképezni , ezért Győrből hívtam ki a híres Szük Ödönt . Érkezett is az ügyeletes újságíróval , Juhász Zsolttal hozzánk , akikkel együtt indultunk az évfordulósok házához. Hihetetlen tortúra játszódott le , már – már a nevetés határán voltam , annyira beleélte magát Ödön a felvétel készítésébe. Az alaposság volt az uralkodó fotóriporterünknél ,csak számomra volt furcsa, hogy mennyire részletekbe menően odafigyelt a dolgokra.

Kimentünk az évfordulósokkal az udvarra, amikor is Szük Ödön megpillantott egy kutat , amire ráültette az ünnepelteket. A néni otthonkáját enyhén lengette a szél , ami miatt abbahagyta a fotózást Szük úr . Vakargatta a fejét , hogy most mi is legyen a következő teendő annak érdekében , hogy jó legyen a felvétel , illetve felvételek , mert közel negyven fotót fényképezett – nem digitális géppel - .

Odaküldte őket a szőlőhöz , amikor is rájött , hogy a szőlőkarók és a szőlőfürtök nem feltétlenül előnyös hátteret biztosítanak a házaspárnak , és amikor már látszott , hogy az idős pár is kezd kifogyni a türelemből , akkor a házuk ajtaja elé állította őket, és a Kisalföld ajándékát , a virágcsokrot tartották közösen , az lett a megfelelő kép.

Az alapos munkához idő kell , és ezt méltó módon bizonyította be az ott jelenlévőknek a neves fotóriporter, Szük Ödön.