Kanyarodjunk vissza azokra az időkre, amikor saját lapot alapítottam egyik , a mai napig is legjobb barátommal, Szabady Balázzsal .

1995 . évet írt akkor a naptár , amikor a Művelődési és közoktatási Minisztériumhoz lapnyilvántartási kérelemmel fordultunk . Megszerkesztettük az alapító okiratot , úgy ahogy azt a „nagy könyvben „ megírták, majd a pénz befizetését követően , hivatalosan is bejegyeztek a lapnyilvántartási osztálynál. Azokban az időkben már útjára indult korábban a Szanyi Önkormányzat Időszaki kiadványa, a Szanyi Hírmondó. Rendszertelenül jelent meg , volt úgy , hogy hónapok maradtak el a megjelenésből, ezért gondoltuk , hogy fel kellene lendíteni a település sajtóját. Mivel Szabady Balázs barátom értett akkoriban a számítógéphez leginkább , ő volt a lap dizájnere , tördelőszerkesztője , én pedig intéztem a sokszorosítást és a terjesztést , valamint az újságírói munkák többségét. Az első szám megjelenésekor nagy várakozással tekintettünk a reakciókra, hogy miképpen fogadja a település ezt az újonnan megjelent, hivatalosan bejegyzett sajtóterméket. Fekete – fehérben indult útjára a lap , nyolc oldallal. Először nem is tudtuk , hogy tulajdonképpen mire is vágynak az olvasók , mi érdekli leginkább a szanyiakat. Azután , amikor elterveztük végül is a feladatunk az lett, hogy a fiatalságot képviselve , ugyanakkor a felnőtt korosztály igényeit is kielégítse a sajtótermékünk . Ennek tudatában szedtük össze azokat a témákat , amelyek meglehetősen nagy érdeklődésre tarthattak számot. Az első megjelenést különös történet kísérte. Nyugodtan leírhatom most már ,hiszen megszűnt létezni az a cég , amelynél sokszorosítottuk „feketén” az újságot . A megfelelő embert találtam meg erre a célra, úgy érzem ő megérdemli azt , hogy ne hozzam nevét a nyilvánosságra, csendes társ volt , maradjon is az . A cég neve sem lényeges , ha annyira tudni akarjuk , annyit elárulhatunk , hogy polcrendszereket és asztalosipari, illetve szerkezetlakatos ipari termékeket gyártó vállalat volt ez a szanyi üzem . Itt készültek a sokszorosítások fénymásolóval . Hihetetlen gyakorlatot szerzetünk már abból, hogy a nyolc oldal hogyan is fog elkészülni a másolás során úgy , hogy az első lappal az utolsó előttit kellett párosítani , hogy az A/3 – as lapon tökéletes legyen az újság oldala. A/4-es lapon voltak szerkesztve és egy példányban kinyomtatva az újság oldalai , külön – külön nyolc oldalon . Az első példányra kellett odafigyelni nagyon , mert ha az már meg volt , akkor az A/3-as lapokat kellett csak sokszorosítani . Kis példányszámban jelentettük meg a lapot , ötszáz darabot készítettünk el , melyet Huszár Ferencné vállalkozó , a szövetkezeti boltok ,a Rózsakert Vendéglő valamint a Bajvai Borozóban terjesztettünk . Szolidaritásuk jelélül , nem kértek ellenszolgáltatási díjat az eladott példányok után . Első „széria” el is fogyott a megjelenés napján , majd még kettőszázat készítettünk , így összességében hatszáz példányt sikerült értékesítenünk . Nagy örömmel vettük tudomásul a lapra való lakossági igényt . Az eladott példányszámok arra sarkallottak bennünket, hogy a következő példányba is valamiféle olyan jellegű írást tegyünk be – legalább legyen egy olyan benne – ami sokak érdeklődésére tarthat számot , helyi szinten sikerré váljék . Elértük célunkat , a második szám is kifejezetten magas szintű eladási indexet mutatott, majd a harmadik megjelenésnél csúcs példányt értünk el , hiszen az alig több mint kettőezer lakosú településen ezeregyszáz darab lapot adtunk el. Ebben a lapszámban Dr. Szabady Balázs jelentetett meg egy írást , ami nagy botrányt kavart a lakosság körében , a pletyka ment , terjedt és ahogy az lenni szokott , csűrték – csavarták a hírt és teljesen felborzolta a kedélyeket , negatív irányba terelte a lakosságot , ugyanakkor növekedő példányszámmal jelezték érdeklődésüket. Ekkor még egy lapszámmal jelentkeztünk , ahol a sérelmeinkre való reagálással fejeztük be a Szanyi Híradó négy számával a lapot. Többet nem jelent meg. Sajnos úgynevezett hadjáratot indítottak ellenem , hiszen én voltam a lapkiadó , így felém irányultak az ellenséges hangvételű megnyilatkozások , az érvelődések és különféle lejárató szándékú levelek is .

Történt , hogy a megjelent cikk után , levelek özöne árasztotta el a lakcímemet, és az összes vállalathoz, intézményhez címeztek egy lejárató, és tartalmában fenyegető írást arról, hogy nekem a Töváll- nál a bútorlapokat kellene igazgatnom ,nem pedig a lapot, és még talán van esélyem a fennmaradásra, - az utóbbi megjegyzést az újságírói pályára értette a névtelen levélíró .

Azt , hogy ki írta a levelet, később kiderítettük, egy csornai K .Ferenc nevezetű egyéné volt a névtelenségbe burkolózás , amit saját maga adott a tudtunkra , néhány üveg sör és bor elfogyasztását követően , megeredt a nyelve , és mivel a vén kecske is megnyalja a sót, a hölgy , aki végül is rávezette arra , hogy elárulja saját magát , elindította fiatalságának emlékeit. Utána nem is foglalkoztunk vele , hiszen a névtelenségben lévő , gerinctelenségről , sunyiságról árulkodó Ferencünk , ennyire jelentéktelen ember. Többen mondták, hogy miért nem tettünk büntető feljelentést azért , hogy a becsületembe gázolt , de a fentieket tudnám csak ezen tekintetben megismételni. Egyébként meg csak fel lett fújva az írás tartalma , mert nem is volt olyan nagy téma , hogy erről annyit lehetett volna sértődni.