Említettem már az előzőekben újságírókat , akiknek a neveit közölve csupán néhány eseményt kapcsoltam személyükhöz. Most szeretném megosztani önökkel azokat a tapasztalataimat , amelyek ezekkel az emberekkel való kapcsolattartásom során keletkeztek úgy az újságírással kapcsolatosan , mint a személyes magánéletben egyaránt.

A fontossági sorrendet ne kérjék tőlem , hiszen nem szeretnék senkit sem abban a színben feltüntetni, hogy első vagy utolsóként számolom valamilyen besorolás által . Kezdeném Varga Lajossal , aki a publicisztikai rovat vezetője , a lap főszerkesztő – helyettese volt . Lajos minden tekintetben segítőszándékkal közeledett felém , aki ha nem is tudott segíteni , megpróbált valamilyen tanáccsal segíteni nekem úgy , hogy ahol egyedül kellett helytállnom, ott meg is tudjam magam becsülni . Nem hiába volt az sem , amikor indultak a vidéki településeken és kisebb , vagy éppen nagyobb városokban a kereskedelmi rádiók , hogy őt kerestem fel az öröm hírrel elsőként. Történt ugyanis , hogy egy budapesti illetőségű újságíró segítségével, egy pályázatra jelentkeztem. Ez a pályázat rádiós – hírszerkesztői beosztásra volt , a rádió pedig úgy volt , hogy Pápán kerül kiépítésre. ( Ez utóbbi az a rádió , ami elsőként a veszprémi Jam Fm, majd mostanában a Klub Rádió műsorát sugározza .)

Tóth Attila ügyvezető – igazgatóval vettem fel a kapcsolatot , aki nagy reményekkel „kecsegtetett” , így teljesen beleéltem magamat abba , hogy elindulhatok azon a pályán , ami a szívemben örömlángot indított , ha csak beszéltem is róla . Úgy is írhatnánk , hogy a rádiózás szerelmese is vagyok , azonban valamilyen oknál fogva ez a rádió nem indult el abban az időben , csupán egy évre rá , mint , hogy jelentkeztem hírszerkesztőnek. Amikor a remények éltek az ügyvezető életében is , amikor tudomást szereztem a rádiózási lehetőségemről , rögtön felhívtam Varga Lajost , és megosztottam vele örömömet. A telefon másik végén is örömteli artikuláció hallatszott , felemelkedett hangulatban kívánt sok sikert hozzá, majd a későbbiekben a kudarcról történő beszámolómat követően pedig nyugtatgatott, hogy majd lesz még rá lehetőségem az életben . Egy letaglózott a felismerés , hogy az, amiben annyira hittem , és olyan bizonyosnak tűnt, hogy elérem a célomat, hirtelen mint ha a semmibe vált volna . A Németh D. Lászlóval történő már ismertetett problémáimat követően , megváltozott véleménnyel volt rólam , többször is közölte velem, hogy nem tartanak igényt az írásaimra. Azokban az időkben volt az a lelkivilágomban , hogy csalódnom kellett emberekben , és legfőképpen magamban , mert mindig a mai napig is mondogatom magamban , hogy ha valami nem akar sikerülni úgy , ahogy azt elterveztem , hogy ha mások meg tudják csinálni , akkor én is képes vagyok arra , hogy megtegyem . Természetesen ki jobban , ki pedig kevesebb képességgel tudja véghez vinni a rá szabott feladatokat , így én sem állítom azt , hogy magas színvonalon képviseltem újságírói énem egészét. Azonban megviseltek azok a napok, hetek , sőt hónapok , amikor sehova sem tudtam írni, pedig ott voltak az események előttem , a településem területén minden fontos pillanat , mozzanat , ünnepség ott volt a térben , és én nem tehettem semmit , mert nem kellettem senkinek sem . Többször is próbálkoztam , hogy hátha , mégis esetleg valamilyen úton visszakerülhetek a régi közösségbe, de nem jártam sikerrel . Gyakran kellett embereket kérnem , hogy ejtsék latba befolyásukat , vagy nagyobb ismeretségüket azért , hogy megjelenhessenek írások a megyei napilapban. A mai időkben , azt hiszem , hogy az iwiw- en történő egyik levélváltásom alkalmával jegyeztem meg Varga Lajosnak , hogy én olyan ember vagyok , aki soha nem adja fel azt , amit eltervezett igazán magának , mert ha kidobnak az ajtón , bemegyek az ablakon , ha pedig onnan is kirekesztenek , marad a kéménye a háznak . Annak ellenére, hogy Varga Lajos sem támogatta Dankával történő beszélgetésünk után munkásságomat , én se Németh D. Lászlóra , sem pedig Varga Lajosra nem haragszom , mert így vagy úgy , valójában igazat kell , hogy adjak számukra, hiszen a szerkesztési hibán túl , amikor bosszút forraltam a rábaközi főszerkesztő ellen, akkor akkor még etikai vétséget is követtem el , hiszen ami írást megírtam , egyik ismerősöm nevét lehozta a Kisalföld. Ekkor bizonyosodott be , hogy ha csak néhány írásom volt rossz , és a többi jó , annak ellenére sem éltek tovább a lehetőséggel, hogy külsőzzek a Kisalfölnek , mert ha valaki elkövet egy hibát , akkor az vállalja a következményeit , ne pedig bosszút szövögessen magában. Visszaidézve a történéseket, már nem fájnak annyira azok a szavak ,amelyeket intézett hozzám Danka , mert ahogy múlik az idő , a felismerés mellett be kell , hogy valljam, nagyon kulturáltan fejezte ki magát , ugyanakkor a sárba taposta lelkivilágomat. Nem mindenki képes ilyen irányba folytatni beszélgetéseket , nem hiába pedagógusként került a szerkesztőségbe. Ott voltam éppen Győrben Dr. Kloss Andor irodájában , amikor beszéltek róla , azt hiszem éppen akkor zajlott a felvétele a szerkesztőséghez.