Amikor a szanyi Lyra – Stúdió Győrben lépett fel a Bartók Béla Megyei Művelődési Központban , akkor készítette el azokat a felvételeket, amelyek kellettek az írásomhoz a csoportról . Nagy gondossággal rugaszkodott neki a feladatnak , érezni lehetett rajta , hogy ez nem munka , hanem hobbi és hivatás egyben . Ahogyan készülődött, amiképpen a szereplőket igazgatta, hogy jól mutassanak a képen , minta lehetne valamennyi fotós számára. A szakértelem ,a több évtizedes tapasztalat ott ült a térben , és vártuk, hogy milyen alkotás fog kikerülni a kezéből. Szombati napon volt a rendezvény, én már otthon elkészítettem az írást, és a kezébe nyomtam , hogy a fotókkal együtt adja majd le a vezető szerkesztőnek . Illedelmesen elbúcsúztunk tőle, majd ő is hasonlóan tett és elváltunk egymástól .

Dr. Kloss Andorról nem meséltem sokat , pedig az életemben nagy szerepet töltött be , és nagyon hálás vagyok a sorsnak , hogy ilyen kedves, intelligens emberrel megismertetett. Soha nem kérkedett azzal, hogy ő doktorátussal rendelkezik , hogy németül kifogástalanul beszél, könyvei jelentek meg , hanem élt úgy , mint a többi hétköznapi ember, s legfőképpen az volt a legmélyrehatóbb megnyilatkozása velem szemben , hogy úgy fogadott el , ahogy voltam, amilyen a mai napig is vagyok .

Amikor megismerkedtünk , még szakmunkásképzői végzettséggel rendelkeztem , de ő már akkor doktorátussal , nyelvvizsgával, diplomával rendelkezett . Nem jött ki még egy olyan arckifejezés sem , amivel jelezte volna a külvilág felé , hogy ő magasabb rendű ember , én meg vagyok az alacsony . Remélem tetszenek érteni amit elszeretnék magyarázni önöknek , ugyanis sokan vannak olyanok, akiket a hétköznapok történései megváltoztatnak , és amikor valamilyen formában egy kicsit is előre lépnek, akkor már nem ismerik meg a másikat , vagy ha igen , távolságtartó viselkedésformát engednek meg maguknak a másikkal szemben. Ezeket az embereket tudom csak sajnálni , mert akik így viselkednek , nem is igazán érdemlik meg azt , hogy valamiképpen is előbbre jussanak azon a bizonyos ranglétrán .

Hasonlóképpen lehet jellemezni a vele együtt dolgozó Csiszka Antal főszerkesztő – helyettest is, aki talán elevenségének köszönhetően , még jobban „belopta” magát a szívembe. Ő talán egy kicsit a korához képest fiatalosabban váltotta a szavakat , a kapcsolatai során mindig viccesen intézte a mondatait , éppen ezért tudott mindenkivel harmonikus, közvetlen kapcsolatot kiépíteni , amelyet szerintem a mai napig sem veszített el. Szinte egyszerre történt az elbocsátásuk a Kisalföldtől , még tartott az újságíró -stúdium a Quantum Magániskolában , amikor is - az egyik tanulótársam és egyben kollégám is volt a Kisalföldnél - , Vargán Rita mesélte nekem, hogy tudok – e a változásokról . Nagyon meglepődtem , hogy nem számítottam ilyen nagy változásokra, de nem is tudom miért tettem így, amikor az életben annyi minden történik, és ezek a beosztások is csak betöltött pozíciók voltak , így azt bármikor bárki átveheti , a nagyfőnökön múlik minden elképzelés. Nem féltettem egyiküket sem , hiszen végzettségük, tapasztalataik megvédték őket attól, hogy munkanélkülivé váljanak. Dr. Kloss Andor az Axel Springer céghez ment dolgozni Budapestre , Csiszka Antal meg különféle városi lapok lapigazgatójaként dolgozott és dolgozik is a mai napig is . Dr. Kloss Andor is Tónival együtt nyugdíjba mentek , azonban Kloss úr az említett cégnél tanácsadói munkát lát el , Tóni meg folytatja lapigazgatói tevékenységét az X- Meditor Kft.-nél Győrött.

Ahogy szerkesztem a visszaemlékező írást, folyamatosan jutnak eszembe történetek ,amelyek megtörténtek velünk egykoron . Az emlékek gyakran olyan mélyen térnek vissza , hogy válogatnom kell azokból az eseményekből , mert ugye vannak azért olyan dolgok, amelyek nem tartoznak feltétlenül a nagy nyilvánosság elé . Az eddigi írásaimmal sem szerettem volna megbántani senkit sem , és remélem, hogy nem fogják letagadni hozzám való egykori kötődésüket, magyarán írva nem lesz „égő” , ha történeteimhez nevüket is jegyzem . Megpróbálom hitelesen visszaadni a múltat , mert aki a múltját nem ismeri , az a jövőjét sem tudja teljesen elképzelni , így tartja a mondás . Az is értékes kifejezés , ami azt mondatja az emberekkel , hogy ne szégyellje senki sem, hogy honnan indult el az élet rögös útján , mert inkább azt hangsúlyozza , hogy mire is jutott. Sok minden történt velem is , ehhez kétség sem fűződik, azonban a történeteimet valamiképpen időrendi sorrendbe szeretném felállítani , nem készítettem előre jegyzeteket, hogy miképpen fogom megírni az önéletrajzi írást , mert úgy gondoltam , hogy ami az emlékeimben él , azt fogom visszaidézni a megírás alkalmával . Nekem ehhez egy csendes , meleg szoba , egy kényelmes fotel vagy szék és egy olyan asztal ,amely nem mozog, ezen tárgyak szükségeltetnek , és ha ezek a feltételek adottak , akkor már csupán áramforrás és egy laptop vagy asztali számítógép kell az írás tökéletes kivitelezése szempontjából . Mindezek jelen pillanatban is adottak , a computeres megoldás közül a laptop az , amely kiszolgálja az alkotásomat , szellemi termékem ilyen irányú kivitelezését.

A Szanyi Hírmondóba ahogy említettem nagyon sok mindent írtam . Ezek közül azt szeretném kiemelni , amikor is Gasztonyi Ignác bácsihoz mentem el , hogy megkérjem meséljen arról, miképpen szokta megtartani névnapját február első napján .

Boldogan engedett a felkérésnek , mert tudniillik a jó pedagógusi referenciái mellett , tökéletes emberbarát volt. Azért beszélek róla múltidőben , mert sajnos szegény már nem élhet közöttünk , elszólította az Úristen. Nagyon vallásos ember volt Ignác bácsi , aki Szombathelyen volt egyetemi tanár . Amikor nyugdíjas lett , a szanyi házában mindenkit szeretettel fogadott, német nyelvet tanított , csekély ellenszolgáltatás fejében , ami tulajdonképpen annyi volt , amennyiért megtartotta az Ignác napi mulatságot otthonában . Azonban ennyire ne rohanjunk előre , folytassuk ott , amikor is beléptem hozzá és elmeséltem miért is érkeztem otthonába . Ignác bácsi nagy megtiszteltetésnek vette , hogy az ő személyét találtam alkalmasnak arra , hogy egy írást jelentessek meg , nem számított neki , hogy a helyi lapnak , vagy egy megyei újságnak , maga a szándék volt számára a fontos , amit részletekbe menőkig szavakba is öltött.

Én személy szerint azt hittem , hogy néhány perc , maximum fél óra alatt végzünk is az interjúval , azonban kerek négy órába tellett , amíg Ignác bácsi választékos kifejezésével , és töménytelen szavak áradatából fel nem ocsúdva végeztünk az egésszel.

Elmesélte Ignác bácsi , hogy nagyon szerette annak idején a német nyelvet, annak ellenére , hogy több más nyelven is beszélt , a szanyi gyerekeknek elsőként kezdte el Szanyban tanítani azt . Amikor már elnőttek is kezdtek járni , akkor négyesével tartotta az órákat , hogy mindenkivel megfelelően tudjon foglalkozni . Házi feladatokat adott fel , magyarázatokkal látta el a tanulókat , csakúgy , mint ha rendesen iskolában tanulták volna az idegennyelvet. Amint azt említettem , csekély ellenszolgáltatást kér a tanításért cserében , amit tulajdonképpen vissza is fordított arra , hogy február első napján , az ő névnapját közösen megünnepelhesse a tanulókkal és a felnőttekkel egyaránt. Cukrot, csokit, különféle édességeket, és üdítőt vásárolt a tandíjon , így mulattak minden évben a tanulói Gasztonyi Ignácnak .Szép és becsületes életet élt a szanyi pedagógus , akit mindvégig megbecsült és tisztelt a falu .