Gönyűről térjünk vissza szülőfalumhoz , Szanyhoz . Azon belül is arra az időre, amikor a helyi munkanélküliek számára , kertészetet hozott létre az önkormányzat . Ennek a ténynek az ismeretében , Tóth Károly polgármesterrel vettem fel a kapcsolatot .

Két legyet szerettem volna ütni egy csapásra , ugyanis akkor már kapcsolatban voltam a Magyar Rádió Győri Körzeti – és Nemzetiségi Stúdiójával /Mr6.Régió Rádió a mai időkben/, ahol megbeszéltem Cserjés Lászlóval , hogy készítek erről a témáról a polgármester úrral egy riportot , és leadja a rádióban . Az elhatározást tett is követte , elmentem a polgármester úrhoz , és kérdeztem tőle , hogy mikor érne rá egy ilyen jellegű téma kinyilatkoztatására. Ahogy az lenni szokott , soha nem mondta azt számomra Tóth úr , hogy nem ér rá , és mindig készen állt arra , hogy interjút adjon bármiről is kérdeztem őt . Ebben az esetben is hasonló tevékenységek játszódtak le . Az irodája a titkárnői irodán keresztül vezetett jobbra , ahol egy íróasztal bőrfotellel , vele szemben pedig egy egyszerű szék volt megtalálható . Egy tipikus irodai szekrény volt még bent a helyiségben , amiben tömegével voltak iratok tárolva , vele szemben pedig egy polcon szintén irathalmaz . A polgármester íróasztala nem volt üres, különféle rendeletek , személyes fényképekkel volt tele , baloldalon pedig egy faxkészülék helyezkedett el . Világos volt az irodában , mivel az utcafrontról érkezett a fény , és ezen fény bebocsátásához kétszárnyú ablak biztosította a bebocsátást.

Tóth Károly leült , és én szemben vele helyet foglaltam . Felvázoltam neki , hogy mégis miről szeretnék hallani , majd azt javasolta , hogy elsőként készítsük el a rádió számára a riportot.

Nagyon izgultam , amit a polgármester úr is észrevett , ugyanis amikor bekapcsoltam a mikrofont , olyan lámpalázam volt , hogy csak kapkodtam a levegőt ,és egyszerűen nem jött ki hang a torkomon . Borzasztó volt ez a tudat , és egyáltalán a szituáció , mert eléggé nevetségessé váltam , még ha a polgármester nem is olyan mentalitású , hogy ezt zokon vette volna .Ott ültem , és csak vártam , hogy a hangszálaim rezzenéseiből valamit érezzen a külvilág , de csak nem jött semmi . Ekkor azt javasolta a polgármester úr , hogy igyak egy kis vizet , majd folytassuk . Csodáltam a türelmét , hiszen más már szerintem mondta volna , hogy menjen a fenébe , nekem drága az időm és nem feltétlenül ilyenre pazarolná el . A polgármester azonban nyugodtan , apai gondoskodással megegyezően , hozta a vizet , én megittam , és mint ha tényleg segített volna a víz , megnyílott a szám , a hangok is kijöttek a külvilág felé , az – az elkezdődött a kommunikáció . A felvételt többször is megállítottuk ,mert nem értette Tóth Károly , hogy mit szeretnék kérdezni tőle , de amint azt az akkori technikai lehetőségek megengedték , tudtuk , hogy ha összevágom a műsort , nem lesz belőle probléma . Amikor végeztünk , még egyszer elmondta a polgármester , hogy ne izguljak azért , hogy nem ment elsőre a hangfelvétel , hiszen igaz a mondás , hogy minden kezdet nehéz , és biztosított a támogatásáról . El kell , hogy mondjam , annak ellenére , hogy sikerül elkészíteni döcögve is a felvételt , amikor beküldtem a rádióba postán keresztül a hanganyagot , mint ha elvarázsolták volna , eltűnt kézbesítés közben, így nem csak feleslegesen dolgoztunk , hanem a rádiónál is kellemetlenségbe kerültem , ugyanis tervbe volt a riport sugárzása. Később találkoztam polgármester úrral , és felvázoltam neki a történteket , ő meg mosolyogva legyintett egyet , és azt mondta , hogy ennél nagyobb bajunk ne legyen az életben , és udvariasan távozott.