Ahogy már többször is megtettem , kanyarodjunk vissza azokra az időkre, amikor még a Kisalföld szerkesztőségével rendszeres kapcsolatban voltam , és az ott dolgozó újságírókkal is volt szerencsém személyesen is beszélnem , eszmét futtatni és a hétköznapok dolgairól beszélgetni .

Így kerültem kapcsolatba Csudai Endrével is , akinek nagyon sokat köszönhetek , hiszen mindvégig hitt bennem , tudta , hogy nekem nagyon sokat jelent az újságírás , és ezért mindig segített ha a lehetőségei engedték . Arról már szóltam az előzőekben , hogy a Németh D. Lászlóval történt beszélgetésünk során milyen döntésre jutott az írással kapcsolatosan , azonban nem tettem említést, hogy amikor ezen „szünet” bekövetkezett, Csudai Endre mindig segített nekem . Segítette azt , hogy lehetőségem nyíljon a tényleg fontosabb írások megjelenhessenek a Kisalföldben . Legtöbbször akkor tudta megoldani , amikor ő volt az ügyeletes vezető - szerkesztő . Ilyen alkalom volt az is , amikor a szanyiak , kárpátaljai magyar testvéreiknek gyűjtöttek adományokat , és ezt az örömhírt küldtem el számára,és rövidesen le is adta a lapban .

Számos alkalommal segített ki Endre , és Somodi Géza is hasonlóan támogatott , tudni kell róla , hogy a Kisalföld főszerkesztő – helyettese jelen pillanatban. Tudom , szegény mit gondolhatott , amikor egy hirtelen elgondolásomtól vezérelve, írtam számára egy levelet, hogy tudok röviden fogalmazni , és milyen jó lenne , ha felvennének a laphoz mint főállású újságíró gyakornokot. Amikor elküldtem a levelet, már megbántam , hogy ezt megtettem , mert annyira „gagyi” fogalmazást adtam ki a kezemből , hogy az már egy visszataszító volt , nem beszélve arról , hogy az én csodálatosan apró, saját kezű betűimmel vázoltam fel a helyzetet .

Werner Krisztinát is egy aranyos , mindig mosolygós , vidám személynek ismertem meg , aki szintén támogatott a „nehéz idők” idején is.

Fábián György , aki jelenleg Varga Lajos „posztját” vette át , - Varga Lajos nyugdíjba ment – szintén korrekt emberként viselkedett mindig velem szemben . Egyik alkalommal , amikor egy úti riportot készítettem , - legalábbis én azt hittem az – nem kinevetett és lehordott a sárga földig , hanem elmondta az írásban rejlő hibákat , a saját elképzeléseit és tudomásomra hozta , hogy ha ezeket a hibákat kijavítom , szívesen leközli a lapban. Ezen gesztusai Gyurinak , hihetetlen jó benyomást keltettek bennem , és tudtam , hogy nem csak megjátszotta magát , hanem amit mondott , azt tényleg úgy is gondolta .

Mindig is csodáltam a meglehetősen nagy lelkesedését a rádiózás iránt , ami számomra is nagy kihívásokat jelentett , és jelent még a mai napig is , hiszen az ezen irányú elhivatottságomat sem adtam fel , csakúgy mint az írott sajtó iránt érzett elkötelezettségemet.

Azt sajnáltam , hogy az eltelt tizenöt év alatt , egyetlen egyszer sem volt alkalmam Nyerges Csabával személyesen beszélni, hiszen ő mindig elfoglalt ember volt . Sok szép írása jelent meg , illetve nem is szépnek jellemezném , hanem inkább érdekesen megfogalmazott anyagok voltak azok , melyeket a Bős – Nagymaros Vízi erőmű építése során közölt a Kisalföld oldalain . 1994 – ben vette át a szerkesztést, lett főszerkesztője a Kisalföldnek , viszont nem szabad megfeledkeznem arról sem , hogy ki volt az elődje. Dr. Kloss Andor főszerkesztőt kell ezen tekintetben megemlítenem , aki állandó jókedvével, és hihetetlen mértékű toleranciájával nyerte el nálam a bizalmat. Sokszor nem találkoztunk egymással , azonban a ritka pillanatok is nagy emlékképet hagytak maguk után . Első találkozásunk akkor történt , amikor is már jó ideje tudósításokat készítettem a lap számára , és telefonon keresett meg Kloss úr , hogy ha időm engedi , fáradjak be a szerkesztőségbe, majd megbeszéltünk egy időpontot , majd meg is jelentem. Ketten fogadtak az irodában , ahova Varga Lajos kísért. Egy nagy üveggel teli iroda volt ahova bementünk- még a régi szerkesztőség volt - és Lajos távozott is érkezésem jelzését követően . Csiszka Antallal együtt fogadtak , ahol udvariasan helyet foglaltam, és néhány bók kísérte a további mondatokat- gondolom a feszültség feloldása miatt sütötte el poénjait Tóni - , majd a tárgyra tértünk .

Dr. Kloss Andor előállt azzal , hogy hamarosan indít a szerkesztőség a Quantum Magániskolában egy újságírói stúdiumot , amire szeretnék , ha elmennék.

Én habozás nélkül elvállaltam, hiszen tudtam , hogy nem veszítek vele semmit , sőt még a tanulmányaimmal fejleszthetem az íráskészségemet.

Szakmunkásképzői végzettségem volt még , és nem igazán mertem magamat „fényezni” a pedagógusi diplomával és újságírói végzettséggel rendelkezők előtt , és gondoltam ebből a szempontból is előnyösebb helyzetbe kerülnék .

Még néhány percet beszélgettünk , azután elváltunk egymástól azzal , hogy Csiszka Antallal majd felveszem a kapcsolatot annak érdekében , hogy a tanfolyam kezdéséről és a többi részletekről tárgyalhassunk .

Folytatnám a történetemet azzal , hogy az újságíró stúdium nagyon sokat jelentett nekem , hiszen jól felépített , hasznos tanfolyamról beszélhetek. Száz órában tanultunk műfajelméletet, sajtó etikát , reklámot, a gyakorlati ismereteket pedig különféle műhelyekben sajátítottuk el . Az írott sajtóról a Kisalföld Szerkesztőségében tanultunk , jó volt látni , ahogy szerkesztődik egy újság. Varga Lajosra hárult az a feladat , hogy bejáratta velünk a szerkesztőséget, ahol mindenféle munkálatokba bepillanthattunk . Megismerkedhettünk a tördelőszerkesztők munkájával , a grafikai szerkesztés elemeibe is bepillantást nyerhettünk , valamint a vezető – szerkesztői feladatokkal is gyarapíthattuk tudásunkat.

Az elektronikus sajtóról pedig a Magyar Rádió Győri Körzeti – és Nemzetiségi Szerkesztőségében /A mai Mr.6. A régió Rádiója néven működik / kaptunk okosítást.

Nagy Pál vitt végig bennünket elsőként elméleti síkon a stúdió szerkesztőségének munkája tekintetében , majd gyakorlati bemutatás következett . Ennek a feladatnak a bemutatására , Cserjés László riporter vállalkozott. Ott jártunk idején volt ott egy rockzenekar is , a Mobidick /Remélem jól írtam nevüket/, akik árgus szemekkel figyelték, hogy miképpen érdeklődünk az akkori technika iránt. Személy szerint nagy érdeklődést tanúsítottam , mert nagy „szerelmem” a rádió is . Cserjés Laci a stúdióban hanganyag vágását végezte , és mutatta meg számunkra az akkor még rendkívül időigényes feladatot . Tudniillik még nem digitális technikával dolgoztak , hanem szalagos megoldással , centizgette a szalagot , úgy rakta össze szinte betűnként a riport hanganyagát . Mutatta , hogy érzék kell ahhoz, hogy egy felesleges „A” betűt is kiszűrjünk a mondatból . Figyelni kell arra , hogy a felesleges szavak vagy „ő” - zések ne legyenek a riportban , mert az a nyilatkozó személyét rontaná. A bemutató után , szabadon körbe járhattunk a stúdióban , és minden egyes mozzanatát megnéztem a keverőpultnak , ahogy adás közben működtette Boczor Barnabás. /Remélem Barnabás nevét is jól írtam le , ha nem , kérem elnézését ./ Valastyán Mihállyal is sokat beszélgettem , aki rendkívül jókedvű volt Rigó Jánosnéval együtt , és nem beszélve arról , hogy úgy intézték hozzám a szavaikat , mint ha a fiúk , vagy éppen az unokájuk lettem volna . Meglehetősen nagy gondossággal , tapasztalattal álltak elém , akik szemében látszott az öröm , ami egyenesen felém irányult, hiszen végtelen örömmel hallgattam egy – egy történeteiket a régi idők rádiózásáról , és az ő sztorijukat a bakik sorozatos elkövetéseiről .Örömöm tovább fokozódott , amikor csupán annyit csinálhattam , hogy az élő adás végén , a Kossuth Rádió visszakapcsolásához én dughattam be egy dugót azon a hatalmas műszeren , ami feltehetőleg a rádióadó valamilyen átjátszójához tartozott.

Itt volt alkalmam megismerkedni Harcsás Judittal is , akinek a személye mindig itt van előttem , hiszen szeretem az olyan embereket , akik mosolyogni tudnak , és szeretettel beszélnek az emberekről , kerülik a negatív megnyilatkozásokat , inkább segítőszándékkal közelednek a másikhoz . Jutka ilyen ember , aki szeretettel közeledik a másikhoz és mindig mosolygó arca árulkodik végtelen pozitív látásszemléletéről .

Amíg el nem felejtem , Szűk Ödönről is beszélnem kell , aki a Kisalföld fotóriportere ,nyugdíjas. A szerkesztőség örökös tagja lett, amit meg is érdemelt , hiszen több évtizedekig tartó lelkes munkájának köszönhetően , a Kisalföld oldalain termelési riportokat, tájképeket, sport és egyéb rendezvényekről szóló tudósításokat nézhettek meg az ő lencséjének végletéből . Szűk úr onnan jutott hirtelen eszembe , hogy Harcsás Judittal rengeteget dolgoztak együtt , aminek következtében többször is volt alkalmam találkozni vele is , és a későbbiek folyamán nekem is készített írásomhoz felvételeket. Ő is hasonló mentalitással bírt mint Judit , szinte egy ízlésük volt, vagy legalábbis többségében megegyeztek azok .