Egy , a Rábapordányban készült riportomhoz kapcsolódó sztorimat szeretném megosztani önökkel kedves olvasók, hiszen ami az elmúlt 15 évemet illeti , elég mozgalmas volt az újságírói pályán , ami ugye nem csak tudósításokkal , interjúkkal telt , hanem színesedtek egy – egy humoros vagy bolondos történetekkel is .

Ez is egy inkább humoros eset , ami a Rábaköz egyik településén , Rábapordányban készült Mivel nem volt jogosítványom , és egy adott időpontra kellett mennem a Rábapordányi polgármesterhez , édesapám úgy döntött , hogy elvisz engemet személygépkocsival .

Úgy is lett , oda is értünk előbb is valamennyivel , kedves köszöntés , udvarias kézfogás , majd bemutattam édesapámat és a polgármester is bemutatkozott . Kiderült , hogy ők gyermekkorukban ismerték egymást , viszont azt tudni kell , apámnak nagyon pocsék a memóriája.

Ennek tudható be az , hogy az interjú elkészülte után , meghívott bennünket a polgármesteri hivatal mellett lévő Fekete macska vendéglőbe egy – egy pohár üdítőre.

Ott beszélgettünk , és mondták sorban az élményeiket ,eseményeket , ahogy azt a múltidézés alkalmával mondani szokás.

Amikor hazamentünk , mesélte anyámnak a történetet apu , amikor is ahhoz a részhez ért , hogy a vendéglőben történő beszélgetést vázolta. Anyám rettenetesen nevetett , nem is tudtuk elképzelni , hogy mi történhetett vele , mert olyan vicceset nem mondott apám , hogy azon ennyire lehetett volna kacagni. De belőle csak dőlt a nevetés , majd amikor a nevetőgörcs véget ért , elmondta , hogy azon nevetett annyira , hogy apám , határozott szavakkal , Dezsőnek szólította a polgármestert , azonban a valódi neve Dr. Balogh Károly volt . Fel sem tűnt neki ,hogy tökéletesen ellenkező a név és az emlékek sora, a beszélgetést nem szakította félbe egyikük sem akkor , hogy tisztázzák a név helyességét . Talán nem is vette észre a polgármester úr , mert ahogy visszaemlékezem azokra a pillanatokra, előttem csak egy nagyon lelkesen beszélő , mindig mosolygós ember áll előttem , akiből áradtak a szavak , és a véget nem térő emlékek csak egyre feljebb kerekedtek a távoli emlékképek soraiból .