Ahhoz , hogy az írásaim elkészüljenek , nagymértékű támogatásra volt szükségem , ami a szüleim részéről adatott meg nekem . Természetesen a barátaim is szorosan segítették azt az információs „hálózatot” , amelyet az idők folyamán alakítottam ki annak érdekében , hogy a hírek ,információk alapján , képet kapjak egyes helyszínekről , eseményekről, aminek következtében tájékoztathattam az olvasókat .

Szüleim a támogatás területén nagyon sokszor időben nyújtottak nekem segítséget. Itt arra gondolok, amikor is uborkaszedés , vagy más termelői munka , esetlegesen ház körüli munka volt a családi házunk körül , én akkor ha úgy hozta az élet, akkor mehettem újságot írni , tudósítást készíteni , vagy éppen helyszínre menni , anyaggyűjtés céljából . Tudták , hogy ez a tevékenység nagyon fontos része az életemnek , és együtt örültek velem , ha egy – egy írásomat viszont láthatták az újságok oldalain .

Ott voltak velem minden pillanatban , amikor a rádiózás esélyei mutatkoztak meg , amikor felvételire mentem és osztoztak bánatomban is , hiszen nem sikerült a rádiós – műsorvezető , illetve a hírszerkesztői állás sem .

Az első rádiózási esélyeimről korábban tettem említést , így az utóbbival nem is kívánok foglalkozni , azonban a szüleim támogatásának tekintetében szeretnék egy történetet megosztani önökkel . Az élet úgy hozta , hogy egy vidéki kereskedelmi rádió indult Győr és vonzáskörzetében , a település ahol a központja volt , úgy hívták, hogy Gönyű . Egy pár ezres létszámot maguk mögött tudó nagyközségről van szó , ahol úgy gondolta néhány ember, hogy a településen már régóta üzemelő rádiót , legálissá teszik .Érkeztek is befektetők , azt hiszem , hogy valamiféle pécsi média vállalkozás vette szárnyai alá az adó sorsát . Elindult az adás , és egyik alkalommal hirdették ,hogy műsorvezetőket keresnek. Én kaptam is az alkalmon , készítettem egy cd.-t , ahol egy bemutatkozó műsorral álltam a bíráló bizottság elé . Ennek következtében , Csicsai Zsolt , a rádió főszerkesztője felhívott , hogy szeretne velem személyes felvételi elbeszélgetést folytatni , ugyanis a beküldött anyagom jó volt . El is mentem Gönyűre, az egész család minden tagja izgult , hogy miképpen is alakul a sorsom , szerettek volna igazán boldognak látni , amit tudtak ha ez a munkalehetőség sikerül , meg is kapnak , az – az viszont fogják látni mint magatartásomban , mint pedig külső érzelmeim kimutatása során . A találkozás egy pénteki délutáni napon történt meg , egy építkezési vállalkozás adta ki bérbe számukra az irodai helyiségeket. Ahogy mentem be az ajtón , egy recepcióssal találtam magamat szembe , és rögtön érdeklődött is érkezésem céljáról . Én elmeséltem neki , hogy személyes találkozót beszéltünk meg a Party Rádió főszerkesztőjével , Csicsai Zsolttal , majd elmagyarázta , hogy hova is kell mennem . Egyszerű irodák voltak megtalálhatóak , néhány kávézó hölgy bontotta meg a folyosó csendjét . Én a megadott instrukciók folyamatában megérkeztem ahhoz az irodahelyiség ajtóhoz , melyen kopogtam , és benyitottam . Meglepetésemre, egy csomó ember volt a helyiségben , többnyire fiatal lányok és fiúk töltötték be a tért ,nem voltak többek mint húsz évesek .

Két ember volt egymással szemben , az egyik a keverőpultnál foglalt helyet , a másik meg a szemben lévő fotelban ült , szemben vele mikrofonok voltak láthatóak , nyakában pedig egy fejhallgató volt . Én ahogy érkeztem , olyan hirtelenséggel csuktam is be az ajtót , meg sem vártam a bent lévők reakcióját azon tekintetben , hogy érkezésemmel valamit megszakítottam – e , vagy éppen nem volt zavaró jelenség a megérkezésem .

Amikor ténykedésemet megtettem , hirtelen a másik irodából kiszóltak, hogy fáradjak be oda , abba az irodába. Ekkor Csicsai Zsolttal találtam magamat szembe , és elnézést kért, hogy nem jó helyre irányított a recepciós , ugyanis a vágó szobában voltam ,a mikor az első benyitást megtettem abba az irodába ,ahova küldtek , hogy megtalálom a főszerkesztőt .

Szemmel láthatólag örült jelenlétemnek Zsolt , aki határozott mozdulatokkal adta tudtomra, hogy üljek le , és ha szeretnék kávét inni ,akkor nyugodtan mondjam meg , mert azonnal hozat nekem . Azt már nem tudom pontosan ,arra nem emlékezem , hogy kértem – e kávét vagy nem , lényegtelen , mert nem tartozik annyira a jelentősebb információkhoz , legalábbis ami ezt a történeti kibontakozást illeti . Csicsai Zsolt elmesélte, hogy amikor megkapta az anyagomat ,akkor nagyon örült annak, hogy ilyen jól felkészült , lelkes emberrel találta szembe magát . Dinamikusan , érthetően és érdekesen elkészített műsorral álltam eléjük, aminek következtében esélyem van a főállás betöltésére.

Amikor mindezeket elmondta ,utána bemutatta a rádió igazgatóját , sajnos elnézést kell kérnem az igazgató úrtól , de az ő nevét nem jegyeztem meg , a keresztneve Zoltán volt . Elmondta , hogy Pécsről érkezett , és számos média vállalkozása van az országban . Tudtomra adta , hogy szeretne kipróbálni a gyakorlatban is , miképpen kezelem a váratlan helyzeteket , és az élő adás mennyire hatna személyiségemre.

Úgy is történt , felkért, hogy fáradjak be a hangszigetelt helyiségbe . Ott egy íróasztal volt , rajta keverőpult, telefon , rádió , hifi -torony és a másik oldalon pedig két mikrofonállvány.

Felvázolta nekem a szituációt az igazgató , arra kért , hogy egy váratlanul érkező hírességgel ,kötetlen formában beszélgessek el adásban . Természetesen nem adásról van szó , hangsúlyoznám , hogy felmért , hogy miképpen viselkedem ebben a helyzetben . Meg is tettem és ahogy illik bevezetőt mondtam , és rátértem , hogy ki van a stúdióban , miért érkezett és elkezdődött a beszélgetés . Váratlan kérdéseket intéztem hozzá , és néha volt úgy , hogy a kérdéseimre kérdéssel válaszolt . Úgy tűnt , tetszik neki az egész , mert szavakba is öltötte ezeket , majd azt beszéltük meg , hogy telefonon értesítenek az eredményről , de még több embert is meghallgatnak .

Sajnos ezek után jöttek a hihetetlen érzések , minden napom úgy telt el , hogy a telefonom csörrenését vártam . Titokban már elképzeltem a beszélgetés lezajlását is , amikor is Csicsai Zsolti elmondja számomra, hogy mikor tudnék kezdeni , és ennyi meg ennyi pénzt fogok kapni . Sajnos nem jött továbbra sem telefon, miközben én álmokat szőttem magamban , édesanyám és édesapám is a testvéremmel együtt pedig biztatott , és örömérzéseiknek adtak hangot az esetleges siker miatt .

Egyik nap nem bírta tovább , és felhívta édesanyám Csicsai Zsoltot . Ő ekkor pozitív benyomást keltett anyámban , mert elmondása szerint egy nagyon illemtudó ,barátságos és kellemes hangú személlyel volt alkalma beszélni . Semmi kétség nem fér ahhoz , hogy a tények magukért beszélnek , hasonló véleménnyel voltam én is személyes elbeszélgetésünk után. Elmondta , hogy még folyamatosan hívják be az embereket, még nem történt meg a felvételi beszélgetések elbírálása. Velem együtt idegeskedtek azon , hogy most mi fog történni , az egyre rám és szüleimre nyomuló várakozás terhe nehezedni látszott . Ott volt az a levegőben , hogy sikerül , de a várakozással valamiképpen letompították az esélyeket , és a valóságot szem előtt tartva , az ötven – ötven százalékos eshetőséget lecsökkentettük hatvan – negyven arányra.

Beszélgettünk sokat arról, hogy mi lenne ha ott dolgoznék , és milyen előnyökkel járna ez számomra. Mindig is rádiós – hírszerkesztő szerettem volna lenni , hiszen gyermekkoromban a szobába tettem egy botot , és az volt a mikrofon , majd műsorokat vezettem ,melynek hallgatósága legtöbbször édesanyám és testvérem voltak .

A Csicsai Zsolttal való telefonos információs kérést több alkalommal is megismételtük ,majd egyik nap érkezett a telefonhívás az igazgatótól , ami szomorúan hatott ki az utána végzett tevékenységemre . Egyszerűen a tudat volt az , hogy nem lehettem hírszerkesztő , ez volt a letargikus pontja a közölt hírnek. A tudatalattimban és a realitások talaján maradva az arányokat tudtam , hogy nem ötven az ötvenhez mértékben kell számolni , sőt még a hatvan a negyvenhez is sok volt, de volt bennem egy kis önkritika , ami azt próbálta bizonyítani , hogy képes vagyok a feladat végrehajtására , meg tudom csinálni és ha mások is képesek rá , akkor én is vagyok olyan ,hogy azt elvégzem , amit követelnek tőlem . Sajnos ahogy azt mondani szoktál , így jártam , nem jött be a dolog , de az élet ment tovább a maga útján.