Amikor időm engedte, bementem a csornai szerkesztőségbe , mindig jókat beszélgettem a titkárnővel, aki mindig mosolygós arcával pozitív kisugárzást nyújtott környezete felé . Ha valakivel elkezdek beszélgetni , soha nem kellett attól tartanom, hogy nem fogunk közös témát találni , mert hiszen valamennyi érzék kell az újságíráshoz is , hogy a megfelelő témát megtalálja. Anno Csiszka Antal mondta még nekem , hogy az újságírónak mindig van miről írnia, a téma a földön hever, csak le kell érte hajolni . Ebben teljesen igaza van Tóninak , mert mindig akad olyan , amiről lehet írni , még ha másoknak apróságnak is tűnnek , attól még a műfaj keretein belül tudni kell egy újságírónak cikket formálni róla. A titkárnő is hasonló volt mint én , hiszen amikor látta rajtam , hogy kifogytam a szavakból , akkor ő egyszerre előrukkolt valami témával , annak megelőzése érdekében , hogy valamelyikünk úgymond felsüljön a beszélgetés során . Nagyon sajnálom , de nem emlékezem az ő nevére , csupán távlatokból ugrik elő memóriámba egy név... Edina.

Nagy örömömre szolgált az , amikor az egyik újságíró bálba mentem , egy hajón tartották a rendezvényt és ő egy darabig elbeszélgetett velem.

Szombati nap volt , eléggé hűvösre járt az idő, amikor elérkezett az újságíró bál ideje. Nagy várakozással tekintettem a bál elé , és be kell valljam , nagyon izgultam , mert még soha nem voltam ilyen elit társaságban. Becsületből belelapozgattam a régi könyvembe , amely protokollról szólt, az ilyen irányú rendezvényeken való viselkedési formák szerepeltek benne. Tároltam magamban a legfontosabb szabályokat , majd elérkezett az indulás, hiszen Szanyból utaztam Győrbe, a rendezvény helyszínére.

Nem volt barátnőm azon időintervallumban , ezért egyedül mentem a bálba , ugyan jött volna egy lány , - régi ismerős- de az utolsó pillanatban közbe jött neki valami , így lemondta a közös programot. Én szeretem a kihívásokat , így nem féltem megtenni egyedül az utat , örültem neki, hogy egy ilyen színvonalas rendezvényen részt vehetek. A báli belépőt a Kisalföld biztosította, vittem magammal a meghívót, és a hajóra érve , kérték is azt tőlem. Le kellett venni a kabátot egy előtér szerű helyiségben , majd betértem a bál színhelyére. Abban a pillanatban , amikor beljebb kerültem , mosolygó arccal fogadott Csiszka Antal , - akivel a mai napig is tartjuk a kapcsolatot – és invitált beljebb a bálozók közé . Megittunk egy pohár fehérbort , beszélgettünk , majd udvariasan elbúcsúzott tőlem és fogadta a többi vendéget is. Egy pillanatig földbegyökerezett a lábam , annyira előtört belőlem a kisebbrendűségi érzés. Megfordult a fejemben az is , hogy mit keresek én itt , milyen joggal érkeztem én a tanult emberek közé , majd amikor így töprengtem , a csornai szerkesztőség titkárnője integetett felém, aki másodmagával ült egy asztalnál. Köszöntöttük egymást, és felettébb nevetésbe torkolló beszélgetésünknek az szabott határt, hogy sietve közeledett, és üdvözölt Németh D. László , a Rábaközi Szerkesztőség főszerkesztője. Csodálkozott , hogy itt vagyok, és nagyon rendes volt tőle az a gesztus , hogy ha tapintatosan is , de elkezdte magyarázni , hogy ilyen körben mi is az illő viselkedési forma , másrészről pedig próbált nyugtatgatni , hogy nem eszik olyan forrón a kását , hiszen ők is hétköznapi emberek amikor buliról van szó. Amikor ezeket hallottam Dankától / Így becézték a főszerkesztőt./ , akkor nagyon jó érzés fogott el, jó volt érezni , hogy törődik velem , a bizalmába fogad. Talán ehhez a visszaemlékezési részhez csatolhatnám egyik írásomat, hiszen valamilyen formában kapcsolódik az előző eseményekhez.

Nagyon jó alkalom nyílott arra ezen az estén , hogy neves televíziós és rádiós személyekkel találkozzam , nem is húztam az időt , rögtön a közepébe vágtam , és Friderikusz Sándorhoz léptem oda.

Tudom , egy kissé reszketett a lábam , vagy talán az idegesség jelei mutatkoztak meg belsőmben , de szerintem nem lehetett látni kívülről , csak én vettem észre magamon a jeleket. Beszélgettünk , elmondtam , hogy nagyra becsülöm munkásságát , és még néhány dolog került szóba , majd – mivel olvastam az illemtan könyvemben arról, hogy ilyen társaságnál nem illik hosszadalmasan lefoglalni a másikat – távoztam a követke

ző „kiszemelt” személyhez . Nem volt más , mint Nagy Bandó András , a humorista , akivel úgy beszélgettünk , mint ha örök életben ismertük volna egymást. Tudom, még nevetett azon , hogy én egészen őszintén elkezdtem mesélni a félelmeimről, a viselkedésem helyességnek bizonytalanságáról. Kern András is jelen volt , éppen akkor érkezett feleségével ahhoz az asztalhoz , ahol Nagy Bandó András is helyet foglalt, udvariasan köszöntöttük egymást , és vele is ittam valami szörnyűséget. Nagyon keserű ital volt , de most meg nem tudnám mondani az ital nevét . Beszéltem még Werner Krisztinával és Fábián Györggyel , akik nagyon kedves , aranyos emberek. Ha össze kellene foglalni a báli programot és együttesen az egész éjjelt , akkor nyugodtan elmondhatom , hogy nagyon jól éreztem magamat. Jókat táncoltunk , nevetgéltünk alkalmi ismerőseimmel , és úgy érzem , hogy sok emberrel akkor kötöttünk barátságot egymással .