1994.Július 20.-án közölte a Kisalföld azt az írást , amit Vései Györgynével készítettem annak alkalmából, hogy nyugdíjba vonult a szanyi Szent Anna Római Katolikus Iskolából.

Amikor telefonon egyeztettem az idõpontot vele, nagy szeretettel fogadta a felkérést a riport elkészítésére. A mindig mosolygós pedagógust már kisgyerekkorom óta ismertem , hiszen engemet is volt alkalma tanítani . Én, mint diák egy erõteljes kiállású , nõies, de hang dinamikáját tekintve férfias eréllyel bíró nõt láttam benne .

    A történetek , amelyeket itt megosztok a kedves olvasókkal , számos eseményt tárnak fel , és mindvégig válogatnom kell , hiszen annyi minden törtét eltelt negyedszázados újságírói pályafutásom során velem is , hogy egy terjedelmesebb könyvben sem férne el , nem hogy egy kisebb terjedelmû önéletrajzi alkotásban . Szeretném ugyan sok információval , érdekességgel ellátni olvasóimat , mert mindenki szereti azokat a sztorikat , melyek az igazi eseményekbõl kerülnek a felszínre.

     Az egyik Veszprémi Naplós anyaggyûjtés során történt meg velem , hogy a Malomsoki iskolába kellett mennem , egy emlékszobor avatására kaptam meghívót. Ekkor én , hogy az utazás nehézségeit leküzdjem , elkértem a testvérem motorját , és azzal mentem a helyszínre. Azért , hogy ne lássák - mert ,,égõ lett volna" - egy kicsivel távolabb tettem le a motort , mint ahova kellett mennem . Amikor gyalogosan elindultam , útközben eldugtam egy fás, bokros területhez a kismotorhoz szükséges bukósisakot , majd bementem az iskolába .

A vági énekkarról szóló történetemrõl szeretnék írni a folytatásban . A rábaközi falucskában ugyan nem sokan élnek , de annál jobban õrzik a helytörténeti értékeiket. Amikor arra jártam , és egy helyi pedagógussal készítettem interjút, kiderült , hogy rengeteg lokálpatriotizmus lakozik ezen településen . Az emberek szeretete szülõfalujuk iránt rendkívül nagy , sok kisebb történet jellemzi az életet arra felé , azokat a cselekedeteket, melyek méltó módon bizonyítékot adnak arra,hogy Vágon õrzik a múltat és ápolják a hagyományokat a jelenben .

Egy , a Rábapordányban készült riportomhoz kapcsolódó sztorimat szeretném megosztani önökkel kedves olvasók, hiszen ami az elmúlt 15 évemet illeti , elég mozgalmas volt az újságírói pályán , ami ugye nem csak tudósításokkal , interjúkkal telt , hanem színesedtek egy - egy humoros vagy bolondos történetekkel is .

Ez is egy inkább humoros eset , ami a Rábaköz egyik településén , Rábapordányban készült Mivel nem volt jogosítványom , és egy adott idõpontra kellett mennem a Rábapordányi polgármesterhez , édesapám úgy döntött , hogy elvisz engemet személygépkocsival .

 Az elmúlt időszakban volt szerencsénk beszámolni arról, hogy az OTP és a Gyógyszertár épülete  szép külsőt kapott .

Most pedig arról tudunk beszámolni a kedves olvasóknak , hogy az orvosi rendelő , valamint a felső szinten lévő szolgálati lakás épülete egyaránt szép külsőt kapott.

A világos szín egyfajta lendületet ad az épületnek , vidámságot sugároz a szanyiaknak és azok számára , akik elmennek az épület előtt.

Gönyûrõl térjünk vissza szülõfalumhoz , Szanyhoz . Azon belül is arra az idõre, amikor a helyi munkanélküliek számára , kertészetet hozott létre az önkormányzat . Ennek a ténynek az ismeretében , Tóth Károly polgármesterrel vettem fel a kapcsolatot .

Két legyet szerettem volna ütni egy csapásra , ugyanis akkor már kapcsolatban voltam a Magyar Rádió Gyõri Körzeti - és Nemzetiségi Stúdiójával /Mr6.Régió Rádió a mai idõkben/, ahol megbeszéltem Cserjés Lászlóval , hogy készítek errõl a témáról a polgármester úrral egy riportot , és leadja a rádióban .

      Ahhoz , hogy az írásaim elkészüljenek , nagymértékû támogatásra volt szükségem , ami a szüleim részérõl adatott meg nekem . Természetesen a barátaim is szorosan segítették azt az információs ,,hálózatot" , amelyet az idõk folyamán alakítottam ki annak érdekében , hogy a hírek ,információk alapján , képet kapjak egyes helyszínekrõl , eseményekrõl, aminek következtében tájékoztathattam az olvasókat .

Szüleim a támogatás területén nagyon sokszor idõben nyújtottak nekem segítséget.

 Kedves Olvasók!

Ezúton tájékoztatjuk önöket, hogy a "Hogyan lettem tudósító?" - című önéletrajzi írás folytatása szombaton fog folytatódni .

Tisztelettel:

Gulyás Attila