GULYÁS ATTILA:

HOGYAN LETTEM TUDÓSÍTÓ?

/ÖNÉLETRAJZI ÍRÁS /

I.Rész

Ha azzal kezdesz el foglalkozni, amit a szíved diktál, soha többé nem fogod úgy érezni, hogy dolgozol." Bryan Tracy

Azt hiszem , hogy nagy fába vágtam a fejszémet, azonban szeretném , hogy ha ez a fejsze él nem csorbulna ki, az - az jól szeretném megírni azt a történetet , ami az újságírói tevékenységemrõl szól.

Az írást azon okból tartottam fontosnak elkezdeni , hogy 15 éve vagyok úgy mondottan a pályán.

             FELMENÕIM, FAMÍLIÁM, CSALÁDI KÖRNYEZETEM
                   /Tartalmi kivonatok a most készülõ önéletrajzi írásaimból./

______________________________________________

NÉHÁNY  SOR  A  FELMENÕIMRÕL:

        A családi szájhagyomány és néhány írásos emlék alapján megállapítható, hogy  felmenõim között megtalálható a magasrangú, hivatásos katonatiszt, a táblabíró, az amerikai Indiana államban elhúnyt világvándor, a falusi tanító, a falusi plébános, az aradi kaszagyáros és a törpebirtokos kulák.

Édesanyám dalra fakadt

Otthonunkban,

Keze ritmust adva kíséri a

Dallamot.

Feje gesztikulál, lábai

Dobognak.

Úgy hiszem – e nap

Tényleg boldogabb.

Boldog, hiszen gyermekkori

Élményei tükröződnek vissza,

A lurkóság, a diákélet

Reménye suhan a házban.

Futárként repíti messze el

A szél, a hangszálak

Rezzenése tölti be a tért,

Vigyázó hangjegyek seregében,

Hallatja édesanyám énekét.

Szabad madár, szabad szárnyán

Szállva,

Repül messze tovább a vad

Rónaságban.

Repíti a szél az erős madár

Szárnyát,

Átsegíti, átálmodja a hűen

Őrzött álmát.

Ábránd kering fent az égen,

Fejét meg – meg ingatja a szél,

Átsuhanva országokon, a madár

Így éldegél.

Elmúlott lassan egy év,

Nevedet és gondolatod ismerem,

Szomorú, s olykor vidám

A jelen.

Elmúlik ez – az év is,

Idősebb leszel te is velem,

Kellemes órák, boldog percek,

Szívedbe költözik az érzelem.

Álmodozó kedvű percek,

Hozzák szüntelen a reményt,

Tárulkozó, bizakodó lelkek,

Élik életük tovább.

Ábrándok szíveket törnek,

Lelkemben nyughatatlan vágy,

Tépelődő, bizonytalan élet,

Megy a Földön, lépked tovább.

Az ébredõ hajnal ruháját keresi,

Álmos szemekkel a jövõt szemléli.

Ábrándok lapulnak kabátja zsebében,

Színes álomképek tarka tengerében.

Új nap van, újesztendõ született,

Amelyben tovább élnek az ábrándok,

És a hûen õrzött emlékek.

Újesztendõ hozzál boldogságot,

Szeretõ szívekbe bánat helyett vidámságot.

Újév, szorosan érintsed testemet,

Hisz benned bízva õrzöm a szeretetet.

Újév, kiben bízunk mindannyian,

Legyél gazdag a jóban és boldogságban,

Téged várunk minden évben újra,

Hogy mi emberek ne hulljunk a porba.

A Szanyi temetõkben , már a hét elsõ napján nagy forgalom volt megtapasztalható.A Dózsa György utcai és a Széchenyi utcai temetõkbe messze távolról is érkeztek családok, hogy leróják tiszteletüket elhunyt hozzátartozóik sírja mellett.

A legtöbben mécseseket gyújtottak meg szeretteiken , úgy látszik a régi "hagyományos" gyertya már elvesztette tradícióját, viszont az is a megoldások között lehet , hogy a szélben ezen típusú gyertyák jobban égnek, így nem kell félni attól, hogy ezen a szép ünnepen, elalszanak a sírokra helyezett gyertyák.Felvételünkön Ifj.Gulyás László gyújt gyertyát dédnagyanyja, Gulyás Istvánné sírján a Dózsa György utcai temetõben..

Annak jártunk utána, hogy a Szanyi Szent Anna Római Katolikus Általános Iskolában, mennyire biztonságosak a kapuk.

Megállapíthattuk, hogy teljes

mértékben biztonságosan

szolgálják a helyi iskolásokat,

hiszen nem csak megfelelõ

hegesztési eljárással van elkészítve, hanem erõs csavarral

rögzítve is

vannak az asztfalba, hogy a kapu erõsen védve

legyen a s

zél vagy más külsõ behatások következtében történõ elmozdulástól.

Ezek a tények örömmel töltötték el a sorok íróját , hiszen sajnos nagyon sokszor hallhattunk a híradásokból arról, hogy ártatlan iskolások szenvedtek súlyos sérüléseket, vagy nem egyszer tragédiával végzõdött egy - egy játékos délután az iskolában.

Egy csodálatosan szép fát volt alkalmunk lefényképezni a szanyi Ifjúság utcában.

A kép megfelelõen tükrözi az idõ múlását, az õszi levelek lehullását, amint a fa didergése érezteti a hõmérsékletet.

Csodásan szép élénk õszi színek keverednek a szélben, melynek hideg fuvallata kellemesen cirógatja a fotós arcát.

Ezen megismételhetetlen felvétel bizonyítja, hogy mennyire szép dolgokat lehet lencsevégre kapni, csak arra kell odafigyelni, hogy mikor és miképpen nézzük a tájat , azt a környezetet , ahol éppen járunk .

Azok az ovisok, akik a Szanyi Kerekerdõ Körzeti Óvodába járnak , már ismerõsként találkozhatnak a díszes bejárati ajtóval. Itt a Kisalföld szanyi oldalán pedig azok is megtekinthetik , akik csupán az információt gyermekektõl vagy éppen felnõttektõl hallották.Szépen kivitelezett, díszes ragasztást láthatnak azok, akik most úgy döntenek, hogy személyesen is megtekintik a szanyi óvodások egyik büszkeségét.Érdemes, hiszen a fotó is bizonyítja, hogy a gyermekek legszebb meséibõl válogatott állatkák mennyire színesen ábrázolják az állatvilágból a meésbe kerülõ nyuszikát , a beszélõ fákat és a mindig mosolygós gomba alakját.