Az egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2009. évi XXXV. törvény szerint a kötelező egészségbiztosítás pénzbeli ellátásaira vonatkozóan a a leglényegesebb gyakorlati tartalommal bíró változások a következők:

Táppénz továbbra is a keresőképtelenség tartamára jár, legfeljebb azonban:

• a biztosítási jogviszony fennállásának időtartama alatt egy éven át,
• 2009. július 31-ét követő keresőképtelenség esetén a biztosítási jogviszony megszűnését követően 30 napon át. Tehát az úgynevezett "passzív" táppénz folyósításának időtartama 45 naptári napról 30 naptári napra csökken (Eb. tv. 46. § (1) bekezdése).

2009. július 31-ét követő keresőképtelenségek esetén a táppénz összege folyamatos, legalább kétévi biztosítási idő esetében a figyelembe vehető jövedelem naptári napi átlagának hatvan százaléka, ennél rövidebb biztosítási idő esetében vagy a fekvőbeteg-gyógyintézeti ellátás tartama alatt ötven százaléka, azzal, hogy a táppénz egy napra járó összege nem haladhatja meg a jogosultság kezdő napján érvényes minimálbér 400 százalékának, a biztosítási jogviszony megszűnését követően a minimálbér 150 százalékának harmincad részét.

A módosult jogszabálynak megfelelően a biztosítási jogviszony fennállása alatt folyósított táppénz naptári napi összege a 9533,33 forintot nem haladhatja meg. A biztosítási jogviszony megszűnését követő időre folyósított ellátás naptári napi összege is maximálva lett, azaz 3575 forintot nem haladhatja meg (T. 48.§. (8) bekezdése).

Az egészségbiztosítási szerv - az E. Alap éves költségvetésében meghatározott keretek között - méltányosságból továbbra is csak akkor engedélyezheti a terhességi-gyermekágyi segélynek, a gyermekgondozási díjnak és a táppénznek a biztosított részére történő folyósítását, ha a biztosított az ahhoz szükséges biztosítási idővel nem rendelkezik.

A biztosítási jogviszony megszűnése után folyósított táppénz lejártát követően - összhangban a "passzív" táppénz folyósításának időtartamával - az egészségbiztosítási szerv méltányosságból legfeljebb 30 napra állapíthat meg táppénzt.

A méltányosságból megállapítható pénzbeli ellátások folyósításának idejét és összegét az egészségbiztosítási szerv a méltányossági kérelem elbírálása során a pénzellátások megállapítására vonatkozó szabályoktól, azaz az Eb. törvény V. fejezetében foglaltaktól eltérően határozhatja meg, azzal, hogy összege nem haladhatja meg:

• terhességi-gyermekágyi segély esetén a 42.§ (3) bekezdés szerinti összeget,
• gyermekgondozási díj esetén a 42/D. (3) bekezdése szerinti összeget,
• a biztosítási idő tartama alatt engedélyezett táppénz folyósítása esetén - a biztosítási idő figyelembevételével - a 48.§ (8) bekezdés szerinti összeget, azaz 9533,33 forintot,
• a biztosítási jogviszony megszűnését követő időre engedélyezett méltányossági táppénz esetén a folyósított táppénz összege 3575 forint lehet.

Nem változott viszont a segélyezésre vonatkozó szabály, amely szerint az egészségbiztosító méltányosságból a biztosítottat indokolt esetben segélyben részesítheti (T. 50.§-a). 

A 2010. január 1-jétől hatályba lépő szabály szerint pontosításra kerül az üzemi baleset fogalma. Üzemi baleset az a baleset, amely a biztosítottat a foglalkozása körében végzett munka közben vagy azzal összefüggésben éri. Üzeminek minősül az a baleset is, amelyet a biztosított munkába vagy onnan lakására (szállására) menet közben szenved el (a továbbiakban úti baleset). Üzemi baleset az is, amely a biztosítottat közcélú munka végzése vagy egyes társadalombiztosítási ellátások igénybevétele során éri [T. 52. § (1) bekezdése].

A módosítás az úti baleseti táppénz mértékét érinti. E szerint - 2010. január 1-jétől - a baleseti táppénz összege azonos a baleseti táppénzre való jogosultság kezdőnapját közvetlenül megelőző naptári hónapban végzett munkáért, tevékenységért kifizetett (elszámolt), a biztosított pénzbeli egészségbiztosítási járulékalapot képező jövedelme naptári napi összegével, úti baleset esetén annak kilencven százalékával.

Amennyiben a biztosított a baleseti táppénzre való jogosultságot megelőző hónapban nem volt pénzbeli egészségbiztosítási járulék fizetésére kötelezett, a baleseti táppénz összege a balesetet megelőzően elért tényleges, annak hiányában a szerződés szerinti jövedelméből számított, úti baleset esetén annak kilencven százaléka.

Az egyéni és a társas vállalkozó baleseti táppénzének alapját a táppénzre vonatkozó rendelkezések szerint kell megállapítani. A baleseti táppénz mértéke az alapját képező jövedelem 100 százaléka, úti baleset esetén annak kilencven százaléka.

Ha a biztosított a baleseti táppénz számítására meghatározott időtartam alatt - jövedelem hiányában - pénzbeli egészségbiztosítási járulékot nem fizetett, a baleseti táppénz összege azonos a szerződés szerinti jövedelme naptári napi összegével, úti baleset esetén annak kilencven százalékával [T. 55. § -ának (7) és (8), illetve (9) bekezdése].

A Munkatörvénykönyve 137. §-a szabályozza a betegszabadság időtartamát, illetve a betegszabadság idejére fizetendő távolléti díj mértékét. A módosított jogszabály szerint a betegszabadság időtartama nem változik, azonban a 2009. július 31-ét követően keresőképtelenné vált biztosítottak esetén a betegszabadság idejére fizetett távolléti díj mértéke 80 százalékról 70 százalékra csökken.