A Magyar Nemzet egyetlen útja a Szent Korona

A mai Magyarország több szempontból is az ellentmondások országa. Nem csak a politikában tapasztalható látszatszembenállások, hanem az egyes társadalmi rétegek közötti mély szakadék is jellemzője a mai magyar életnek.
A munkáját világ életében becsületesen és nagy szakértelemmel végző magyar ember mára odáig jutott, hogy nem tudja a minden napi kenyeret biztosítani a családja számára. A fiatalok képtelenek a családalapítás, a gyermekvállalás „problémáját” hitelek nélkül megoldani. Sajnos mára ez megpróbáltatást jelent legtöbbünknek. Egy nemzet fennmaradásának pedig elengedhetetlen feltétele a megfelelő számú utódok nemzése. A pénzsóvár külföldi bankok csak az alkalomra várnak, hogy kihúzhassák egy élet munkáját az emberek lába alól. Már a legalacsonyabb hiteleket is jelzáloggal terhelik.
Miközben egy szűk érdekcsoport kénye kedve szerint lophat, csalhat, sikkaszthat, elprivatizálhatja a közpénzeket, a közvagyont (azon értékeket melyeket a II. világháború után elvettek az emberektől, tehát nem is lehetne közkincsnek tekinteni), addig hazánk a 3 millió koldus országává vált. Ezek a honfitársaink mindössze 3 ezer forinttal rendelkeznek ha minden közköltségüket kiegyenlítették. Hol marad ezek mellett az étkezés és az egyéb mindennapi szükségletek kielégítése? Sehol… Nagyvárosaink mára szinte elképzelhetetlenek hajléktalanok nélkül, a kéregetőkbe pedig úton útfélen belebotlik az ember. Egy nagy hazafi mondása: „az a nemzet is bűnös aki mindezt hagyja, nemcsak a politikusai akik ezt a helyzetet előidézték”.
A külföldi – a magyar nemzet egységét bomlasztó – érdekeknek engedelmeskedő „politikai elit” pénzszórása, dőzsölése határtalan. Valótlan problémákra irányítják a lakosság figyelmét, miközben a valós veszélyekről nagy csendben hallgatnak. Teljesen mindegy az országnak, hogy milyen oldalról érkező pártkatonák lökik egyre mélyebbre a szakadékban. Mindnyájunk érdeke az lenne, hogy megállítsuk a magyar emberhez méltatlan elszegényedést, a magyar nemzet drasztikus elfogyását, az ország vagyonának széthordását és mára már a föld létét veszélyeztető környezetkárosítást. Ezek talán csak a legfontosabb tételek. Ez lenne az áldásos „rendszerváltoztatás gyümölcse? Ezt köszönjük meg a régi rendszer azon kiszolgálóinak, akik most ugyanúgy ott ülnek a parlamentben mint 1990 előtt. Micsoda képmutatás!
Magyarország olyan adottságokkal rendelkezik, hogy Svájccal kéne vetekednie. Legyünk őszinték, hazánkban rengeteg pénz van és a társadalmi, gazdasági problémák 99 %-át egy csapásra meg is lehetne oldani, ha lenne rá akarat. Vajon meddig tűri a nemzet a hazaárulókat maga körül?
Problémáink megoldása csakis egyféleképp lehetséges. Magyarországnak, sőt az egész nemzetnek újra meg kell találnia az Isten által számára kijelölt utat, vissza kell térnie több ezer éves történelmi örökségéhez. A Magyar Szent Korona tisztelete és az ősi szokásjog, a történelmi alkotmány (a jogfolytonosság 1944-ben a német megszállással szakadt meg; politikusaink ennek helyreállítását ’90 óta nem tették meg) visszahelyezése nem csak létkérdésünk, de kötelességünk is. Lelki, szellemi megújulásunk hozhatja meg a rég várt anyagi felemelkedést is!
Vajon ha ilyen egyszerű a megoldás, miért nem tették ezt meg „felelős vezetőink” a megszálló szovjet csapatok kivonulása óta? Rejtély… Talán mert akkor megszűnik az államadósság, a magyar földet nem tudják külföldiek kezére játszani, a stratégiai ágazatok (villany, gáz, víz stb.) magyar kézen maradt volna és ugyanígy fejlett honi mezőgazdaság és ipar biztosítaná jólétünket? Kinek állhatott érdekében ez akkor és áll még mind a mai napig?
A lényeg, hogy a döntés a mi kezünkben van hiszen a fiataloké a jövő. Nekünk kell eldöntenünk milyen hazában, milyen Európában és milyen világban szeretnénk élni! A tettek úgyszintén ránk hárulnak, de édes ez a küzdelem ha nemes célokért, önzetlenül száll síkra az ember. Félre a kishitűséggel! A magyar ember sokra hivatott és hiszem, hogy megvalósul a lelki és az anyagi feltámadásunk is! Kérjük ehhez a jó Isten és Nagyasszonyunk a Boldogságos Szűz Mária közbenjárást. Úgy legyen.

Ifj. Németh József