A kifejezés a görög pentekosztész szó elferdítéséből származik. A görögben eredetileg számnév, jelentése: ötven. E jelentése miatt került az egyházi kifejezések tárába. Hiszen pünkösd ünnepét húsvét után ötven napra üljük.

Jézus feltámadása után negyven napon át többször is megjelent tanítványainak. A negyvenedik napon felment a mennybe. Ezen a napon ígérte meg tanítványainak, hogy hamarosan új közbenjárót küld: a Szentlelket. Az apostolok félelemmel és szorongással teli szívvel várták az ígéret teljesedésének napját. Várakozásuk tizedig napján - ez éppen Jézus feltámadásának ötvenedik napjára esett - megérkezett a Szentlélek.

„Mikor elérkezett pünkösd napja, mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen. Hirtelen, mintha csak heves szélvész közeledett volna, zaj támadt az égből, és egészen betöltötte a házat, ahol összegyűltek. Majd pedig szétoszló, tüzes nyelvek lobbantak föl előttük, és leereszkedtek mindegyikükre. Valamennyien elteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek el beszélni, úgy, amint a Szentlélek szólásra indította őket" - írja Lukács evangélista az Apostolok Cselekedeteiben.

Az apostoli hagyomány szerint számtalan csodás ese­mény kísérte a Szentlélek eljövetelét. Eltöltötte erejével az apostolokat, szívük félelmét eloszlatta, megvilágosította értelmüket, megkapták a nyelveken szólás adományát. A Szentlélek - azaz a harmadik isteni személy - tette őket alkalmassá a krisztusi parancs teljesítésére: „Menjetek, tehát, tegyetek tanítványommá minden népet, keresz­teljétek meg őket az Atya és Fiú és Szentlélek nevében, és tanítsátok őket mindannak megtartására, amit parancsoltam nektek." (Mt28,16-22)

A keresztény ember csak a Szentlélek kegyelme által válhat képessé Istentől kapott hivatásának betöltésére.

Ezért az Úr Jézus Szentlelkének kiáradását a bérmálás szentsége által tette állandóvá az egyházban. A bérmálás szentsége a Szentlelket új módon teszi jelenvalóvá a lélekben, a hét ajándéknak megfelelően:

a bölcsesség az isteni igazság megbecsülésére segít; az értelem a hitigazságok mély megértésére képesít; a tanács segít nehéz körülmények között is megtalálni a követendő utat; az erőt az akadályok leküzdésére kapjuk; a tudomány arra képesít, hogy a teremtett valóságokat a hit fényében és Istenhez fűző kapcsolatuk alapján vizsgáljuk; a jámborság abban segít, hogy Istent, mint Atyánkat tiszteljük, de tiszteljük embertársainkat is; az isten félelem fölkelti bennünk Isten gyermeki tiszteletét, és a félelmet mindattól, amivel Istent megbánthatnánk.

Pünkösd ünnepe a kereszténységgel egyidős, és a húsvéton kívüli ünnepként tartották. A kereszténység első századaiban a bérmálás szertartása nem pünkösd ünnepén, hanem húsvét vigíliáján történt. A megkereszteltek még húsvét éjjelén közvetlenül a keresztség felvétele után részesültek a bérmálás szentségében is. - A görög katolikusoknál a két szentséget ma is együtt szolgáltatják ki.

Pünkösd napja volt a zsidók aratási ünnepe A keresztények viszont a Szentlélek eljövetelére emlékeztek. A zsidó vallásban is előkelő helyet foglal el a húsvét utáni ötvenedik nap. Az ószövetségi pünkösd a Sínai-hegyi szövetségkötés ünnepe, a Tízparancs kihirdetésének napja volt, amikor a zsidóság mint választott nép, Isten különleges tulajdonává lett.

Pünkösd, Isten népének, Krisztus követői közösségének, azaz az egyháznak a születésnapja is, hiszen a Szentlélek ekkor tett tanúságot az induló egyház mellett. Az egyház azóta a Szentlélek erejéből szüntelenül tanúságot tesz Jézus Krisztusról.