B.Kiss-Tóth László:

KUDARCOKKAL TELI AZ ÉLET...

II. rész ÉLETRAJZI TÖREDÉKEK

Visszaemlékezés. 1. Az első húsz évem történései

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

SZÜLETTEM: ROSSZ HELYRE, ROSSZ IDŐBEN

Ezek után már cseppet sem lehet csodálkozni azon, hogy alig több, mint 60 évvel ezelőtt,

én már egy elszegényedett iparoscsalád negyedik gyermekeként láttam meg a napvilágot.

A Nyugat-zalai Dombvidékek között, a Zala folyó és néhány kisebb patakocska mellett megbúvó,

közúti-és vasúti csomóponttal rendelkező, /római kori Salla városának romjaira épült/ Zalalövő város legszélsőbb keleti városrészének, a valamikori különálló falucskának Budafának lettem /a helyi bába asszony hathatós segítsége révén/ újszülöttje és ifjúkori éveimet is ott töltöttem.

A környéken több Tóth család lakott, ezért a környék lakossága, mintegy megkülönböztetésképpen, a legjellemzőbb ragadványnevekkel illettek bennünket.

Így lettünk Vörös Tóth-ok, Porzi Tóth-ok, Horvát-Tóth-ok, Kis Tóth-ok, stb . Így ismertek bennünket hét határon innen és túl.

A legtöbb Tóth azonban valamilyen úton-módon unokatestvér is egymással és a második-harmadik generációt megelőzően már, minden bizonnyal közös is volt a gyökerünk.

Talán mondanom sem kell, hogy engem az a fránya gólya a népi demokrácia hajnalának hasadásakor, /több, mint egy esztendővel a szovjet bolsevik alkotmány magyarországi törvényesítése előtt,/ egy szép kikeleti estén, a Kis Tóth család legújabbkori nyomorúságába pottyantott bele.

/Ilyenkor mondják a jólértesült nagyokosok, hogy: rossz helyre, rossz időben !/

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

NEKEM SEM VOLT GYEREKSZOBÁM

Az akkori falusi gyerekekhez hasonlóan nekem sem volt gyerekszobám, de nem jártam sem bölcsődébe sem óvodába.

Játékbirodalmamhoz tartozott a bátyámtól kapott, elég durván megmunkált falovacska, egyik nővéremről rám maradt, félig szétszakadt rongybaba, volt egy házilag készített ördöglakatom, egy krumplipuskám, egy fűzfasípom és egy cérnaorsó-traktorom.

Később lett egy talált csúzlim is, ami már abban az időben is majdnem fegyvernek számított.

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

A KIS OKOSKA

Mire iskolába kerültem, az ABC-nek szinte minden kis-és nagybetűjét ismertem,

és értelmes szavakat képezve belőlük, többet össze is tudtam olvasni, sőt a rövidebb mondatokat

már leírni és értelmezni is tudtam.

A számokat százig feltudtam sorolni és tízig több összeadási és kivonási műveletet megtudtam oldani...

Iskoláimat Budafán, Zalalövőn, Zalaegerszegen, később Szombathelyen és Sopronban végeztem. Mint általában minden törekvő munkásfiatal, az általános iskolán és a tanonciskolán kívül, minden egyéb végzettségemet a mindennapi munkavégzés mellett, időt és fáradságot nem kímélve, nagy megpróbáltatások árán, esti-vagy levelező tagozatokon és okleveles tanfolyamokon szereztem meg.

Egyéb /irodalmi, művészeti, kulturális, történelmi, természettudományi, politikai és gazdasági, stb./ ismereteimnek életem élése, korosodásom közben, autodidakta módon, egyes vállalkozási ismereteimnek pedig kihagyási időszakokkal, tapasztalati úton jutottam a birtokába.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

NYOLC ESZTENDŐ ALAPSZINTEN

Az általános iskola alsó tagozatában mindenki hittanos és mindenki kisdobos volt, a kettő szépen megfért egymás mellett, egyetlen szülő sem csinált belőle akár hítéleti, akár politikai problémát.

A felső tagozatban azonban, bár látszólag önkéntesség elve alapján működött, mégis mintegy elvárásképpen, kötelezően elő volt írva az úttörőszervezeti tagság.

A hittanosokat meg miért, miért nem, nem nagyon szerették.

Általában jó tanuló voltam.

Volt olyan év azonban, hogy nem voltam úttörő és akkor tanulhattam a végtelenségig, kilehelhettem a lelkemet, oldalakat felelhettem, mintegy megtorlásul jegyeimet a részeges és brutális /párttag!/ osztályfőnököm /rá/hatására és talán félelmükben a tanáraim szinte teljesen lerontották.

Elmondhatom azonban, hogy ez a pedagógusnak egyáltalán nem való emberforma,

ha a megszokott reggeli adag szilvóriumát valamilyen érzelmi-gyengeségi okokra történt hivatkozással ivászatban mégis túlhaladta, és az osztályban a síri csendben egyetlen pisszenést

is hallani vélt, elöntötte akkor agyát a vér és az Isten 'hülye ökreinek' acélbetétes vonalzójával olyan körmösöket osztogatott, hogy még a Rákosi idők ávéhás körmös-Bauere is

megirigyelhette volna...

Néhányszor volt olyan elmekórtani esetnek számító pillanata, amikor a hozzá legközelebbi iskolapadon még a lány osztálytársainkat is deresre húzta.

Természetesen, voltak szülők, akik ezt a vadállatot bepanaszolták, de úgy látszik,

ahogyan a bolhaköhögés sem hallatszik általában az égig, az illetékes elvtársak a számonkérés, ne adj Isten, megtorlás helyett mindig elsimították és a szőnyeg alá söpörték /elv/társuk állatias

cselekedeteit.

A párt megvédte minden igazán hű emberét!

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

KISZ-KORSZAK - BEAT-KORSZAK - INAS-KORSZAK

Az általános iskola elvégzése után osztálytársaimmal együtt én is beléptem a helyi KISZ-szervezetbe.

Leginkább azért, mert a közösségi életre más lehetőségünk egyáltalán nem volt.

Tudni kell azonban, hogy abban az időben /1962-ben/ a falusi KISZ-szervezetek csak nevükben voltak KISZ-szervezetek, szinte minden politikai töltet nélkül funkcionáltak, és inkább hasonlítottak egy mai lokálpatrióta egyesületre, mint a sokat átkozott bolseviki MSZMP kistestvérére.

Sürgölődni-forgolódni, szervezkedni azonban már akkoriban is szerettem, és szülőfalumban a regruta-bálok, farsangi bálok, Katalin-bálok, búcsúi-bálok-és színdarabok megszervezéséből, önzetlen és odaadó lebonyolításából és az esetleges egyéb társadalmi munkákból is több éven keresztül aktívan kivettem a részemet, annak ellenére, hogy a kádári rendszer ménkőit eltakaró felhők lassan-lassan már elkezdtek gyülekezni és vészjőslóan tormyosulni felettem.

A beat-korszak első felében, az általános iskola befejezése után, szüleim rábeszélős javaslatára festő tanuló lettem.

3 éves szakmai gyakorlati képzésem a zalalövői Vegyesipari Szövetkezetben volt.

Míg általában a tanulók az első évben szinte csak messziről szokták ugatni a választott vagy rájuk erőltetett szakmát, én alig 2 hónapos inaskoromban a saját magam által készített festékanyaggal kipingáltam /mintás gumihengerrel lehengereztem és záróvonalaztam/ az apai nagyszüleim hosszú nyeles meszelővel frissen kimeszelt konyháját.

Elméleti képzésre a zalaegerszegi ipari iskolába jártam, ahol padtársam volt Tunyogi Péter,

a zalaegerszegi CYKLON Együttes dobosa és gitárosa /a jelenlegi Tunyogi Band vezetője/.

Tőle kaptam és vásároltam az akkor sehol nem kapható Little Richard, Cliff Richard, Beatles és

Rolling Stones számokat tartalmazó fekete bakelit lemezeket.

Első ösztöndíjaimból fekete csőnadrágot, twistpulóvert és fekete hegyes orrú cipőt vásároltam. Később zöldesszürke színű magyar vászon trapéznadrággal, majd csau színű, vágott orrú cipővel, később magyar farmerral leptem meg magam.

A hajam fülig fölnyírt haj helyett kissé a nyakamba ért és a füleimet takarta, a mulatós magyar nóták helyett inkább a beat-zenét kedveltem és ez bizony eléggé különbözött a megszokott falusi, főleg paraszti életformától.

Utolsó éves inas voltam, már csak néhány hónap volt hátra a szakmunkásvizsgákig, amikor addigi mesterem kiváltva az iparengedélyt, önállósította magát.

Legnagyobb fájdalmamra a szövetkezet vezetősége egy gerinctelen, benyalizó, falumbeli festőutánzatot bízott meg a festő tanulók további felügyeletével, aki engem /lehet, hogy éppen szakmai féltékenységből?/ szívből utált.

Míg én a tanulóidőm alatt a fél falut végigfusiztam, addig neki alig volt fusimunkája.

Faluhelyen, ahol mindenki ismer mindenkit, ez meglehetősen kellemetlen volt neki,

és részéről velem szemben nagyfokú rosszindulatot szült.

Tudni kell, hogy ez az ember úgy nősült be a faluba.

A háború után feketézőként és lókupacként tevékenykedett, később a szövetkezetbe ment festő segédmunkásnak, majd a szövetkezeti vezetőség hozzájárulásával igazolt 5 évnyi szakmában eltöltött év után, elméleti képzés nélkül mehetett szakmunkásvizsgára.

Többszöri nekifutásra végül sikerült is neki.

Talán értékelték akaratosságát, hogy ő bizony festő szakmunkás lesz, ha törik, ha szakad.

De az is lehet, hogy kegyelemből engedték át, és lerázták magukról inkább, hogy több iskolaév végén már ne zavarja a vizsgabizottságot a működésében és gondolhatták, hogy bajlódjon vele csak a szövetkezet, ha nekik az emberük eléggé gyér tudása megfelelő.

Mint megbizottnak, az utolsó gyakorlati jegyet részemre neki kellett megadnia, és bizony minden szívfájdalom és lelkiismeretfurdalás nélkül egyes gyakorlati jegyet akart adni

az elment mesterem négyes-ötös jegyei után.

Ez azt jelenthette volna, hogy nem mehetek szakmunkásvizsgára.

Panaszt emeltem ellene a szövetkezet elnökénél, aki figyelembevéve addigi jegyeimet, utasította a 'gyakorlati felügyelőnket' jegyem meggörbítésére.

Mint az várható volt, az osztályból -másik három osztálytársammal együtt- én is a lehető legjobb eredménnyel tettem le a szakmunkásvizsgáimat.

Jó minősítéssel, mert a vizsgabizottság elnöke szerint jelesre még ő sem tudja az anyagot és hibátlan munkát még ő sem tud végezni.

A szakmunkásvizsgáim előtti felkészülésem időszakában a klubhelyiségünk átalakítására, felújítására került sor.

A tanulási időből fél-fél napokat le-lecsipegetve, bőven kivettem részemet a malterkeverésből, téglahordásból.

A kőműves és asztalosmunkák befejezése után, /miután a szakmunkásvizsgáimmal végeztem,/ vállaltam a klub összes festő munkájának elkészítését.

A megszépült klubba a zalaegerszegi Járási KISZ-Bizottság ajándékozott egy világvevő rádiót, hozzá vele működő lemezjátszót, néhány magyar nóta és néhány orosz nyelvű /Katyusa, Moszkva parti esték, stb.számokat tartalmazó/ hanglemezt.

Igazi klubéletet csináltunk a klubban, még a környékbeli falvakból is eljöttek hozzánk

az otthon unatkozó, szórakozn vágyó vagy éppen csak kiváncsiskodó fiatalok.

Zenehallgatás közben sakkoztunk, malmoztunk, kártyáztunk, táncoltunk a közeli kocsmából átvitt pohár sör, feles vagy bambi iszogatása mellett.

Mivel nekem lemezjátszóm nem volt, a Tunyogitól 'szerzett' összes lemezemet használatra

a klubba vittem.

Ha a lemezek számait már untuk, akkor a rádió egy-egy tánczenei műsorára kapcsoltunk át.

Nemegyszer a Szabad Európa Rádió Teenager-party és Délutáni randevú vagy a Luxemburgi Rádió magyar nyelvű tánczenei adásait is így hallgattuk.

Aktívan sohasem politizáltunk.

Ha hírek következtek, akkor minden eshetőségre számítva, óvatosságból átkapcsoltunk vagy lekapcsoltunk.

Egyik amatőrként szerelgető társunk -az én javaslatomra- az épület homlokzatára felszerelt egy valahonnan szerzett pletykarádiót, hogy az utca felé is harsogó zenével becsalogassuk a klubba az arra járó fiatalokat.

/Bár tánciskolába nem jártam, talán elmondhatom, hogy abban az időben a környéken én voltam a twistkirály.

Képes voltam twistelés közben hátrafelé leereszkedni és a velem szemben táncoló pártnerem szétterpesztett lábai között előre hidban úgy átmenni, hogy csak a hajam súrolta a padlót, a fejem nem ért le és el sem estem./

Történt egyszer, az egyik szép verőfényes nyári vasárnapi délutánon, hogy úntuk már a megszokott slágereket, átkapcsoltam hát a SZER Délutáni Randevú műsorára.

Lehet, hogy egy kicsit szétszórt voltam, mindenesetre a 16. órás híreknél elfelejtettem visszakapcsolni és a SZER a pletykarádión keresztül kb. 10 percen keresztül üvöltötte ki az utcára a dicsőséges Szovjetúnió, a Varsói Szerződés és a felszabadító szovjet csapatok elleni lázító, 'szájtépő' szövegét.

Srégen, a szemközti házban lakott egy volt-hunyadista, akkor éppen MSZMP-s párttag önkéntesrendőr, /akinek egyik szemét a kalauznő az egyik éjféli vonaton történt szexuális zaklatása elleni védekezése közben négyszögletes lámpájával kiverte és a helyén azóta üvegszemmel tekíntgetett a világra,/ meghallota a közterületre üvöltő, lázító szöveget.

Éktelen haragra gerjedt, sebtiben felült hát a 125-ös Csepel motorkerékpárjára és a 3 km-nyire lévő Körzeti Rendőrőrsre nyargalt, hogy bejelentést tegyen.

Alig telt bele egy óra, rendőrök szálltak ki a helyszínre, ahol a történtekről tudakozódtak, mindenkit meghallgattak, majd néhányunkat bevittek a rendőrőrsre kihallgatásra.

Ott ismerkedtem meg a zárt falak közt, merevszárú, lószartipró rendőrcsizmával történt valagbarúgás és a rendőrpofonok véraláfutásos és duzzanatos felejthetelen 'gyönyörűségével'.

Csak azért nem csináltak belőle nyílvános helyen történt izgatás miatt bírósági eljárási ügyet, mert alig múltam el 17. éves, mert két ottlévő társam papája párttag volt és a cselekmény elkövetése nem volt szándékos.

Azonban engem alaposan megjegyeztek maguknak és minden bizonnyal apám 'viselt' dolgai sem vetettek valami túlságosan jó fényt rám.

Addigi érzelemvilágomba a 'fakabátok' szinte teljesen beletapostak és ezáltal már én sem maradtam a régi.

A történés azonban nem meghúnyászkodásra, önzetlen alávetésre, hanem inkább valami mérhetetlen dacra és egyfajta fokozódó ellenállásra késztetett.

Megkaptam a KISZ-fegyelmit és a későbbiekben már egyáltalán nem voltam a KISZ-nek önzetlenül aktív társadalmimunkás tagja.

Hébe-hóba látogattam csak el a klubhelyiségbe, miközben egy külön világot kezdtem kialakítani, építgetni magamnak.

Viselkedésemben, érzelmeimben, később már írásaimban is /szinte öntudatlanul vagy inkább tudatosan?/ kezdtem a bolseviki politikai-gazdasági rendszer kritizálója lenni és az ellentmondásaival, torzulásaival mindinkább szembefordulni.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

KIFELÉ A NAGYBETŰS ÉLETBE

A tanulóképzési helyemet, bár továbbra is igényt tartottak rám, a szakmunkásvizsgák sikeres /jó minősítésű/ letétele után a volt köztiszteletben álló mesterem rábeszélésére otthagytam és festő szakmunkásként nála helyezkedtem el.

Faluhelyen azonban, télidőben alig volt festőmunka, ezért, bár a munkakönyvem mindvégig nála volt, a tudtom nélkül kijelentett.

A tél derakán a zalaegerszegi Közkórházba kerültem bennfekvő, háromnapos kivizsgálásra.

Akkor tudtam meg, hogy a betegbiztosításom már novemberben megszűnt.

Ezért a kórházi költségeket nekem kellett megfizetnem.

Követelhettem volna köztiszteletben álló mesteremtől peres úton a költségek megtérítését,

de nem vitt rá a lelkiismeretem.

Azért, hogy valamilyen hivatalos kereseti lehetőségem legyen, elkértem tőle a munkakönyvemet és hivatalosam is odébb álltam.

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

SPICLI VOLT EGYETLEN MUNKATÁRSAM

Jó munkahelyet akkoriban sem volt könnyű találni.

Koratavasszal a zalai megyeszékhelyen átmenetileg egy téeszközi vállalkozásnál helyezkedtem el, ahová talán egyetlen valamirevaló festő be sem tette a lábát.

Igénytelen volt itt minden munka, a minőség egyáltalán nem számított, a szociális körülmények pedig csapnivalóan rosszak voltak.

Mindig vidéken volt a munka, szerkezetileg elkészült és bevakolt téeszistállókat kellett kívülről-belülről fehérre meszelni és szürke olajfestékkel a vasgerendákat, vasablakokat és az óriási vaskapukat lemázolni.

Bakra, létrára, felfordított vödrökre ülve, asztal nélkül lehetett bekapni a hazulról vitt hidegélelmünket, vízeshordóban történt a mosakodás, utcai ruhánkat oda tettük, ahol éppen a legtisztább volt a hely.

A kiswc-s, nagywc-s szükségleteinket pedig ott és úgy végeztük el, ahol a tágas prérin belül bárhol lehetséges volt.

Velem szinte egyidőben nyert munkafelvételt egy nálamnál néhány évvel idősebb, elég jól szeszelő 'kolléga' is, akivel már a következő napon kivittek vidékre dolgozni.

Csak ketten voltunk az egész prérin, én pedig néhány heti összebarátkozás és egymásrautaltság után, naívan megbíztam benne, és belsőtéri falmeszelés közben elszavaltam neki az egyik féligkész politikai versemet, amelynek az első versszaka valahogyan így hangzott:

"Szennyes éltű kommunisták,

ti véreskezű gyilkosok,

becsületetek már nincsen,

a kezetek csupa mocsok"...

Másnap késődélután, amikor a melóból hazaérkeztem, és anyám rakni kezdte elém a felmelegített ebédet, jött a körzeti rendőr egy ídézéssel, hogy reggel 8. órakor az egerszegi Megyei Rendőrkapitányságon kihallgatáson meg kell jelennem.

Arról nem szólt a fáma, hogy milyen célból.

A jegyzőkönyvi adatfelvétel után a kihallgatótisztek elmondták, hogy miért hívattak.

Volt, amikor nyájasan beszéltek velem, volt, amikor ordibáltak velem, volt, amikor

mindenfélét beígérgettek, és közben csak úgy mellékesen a munkatársam felől is érdeklődtek.

Tudtam jól, hogy senki másnak nem mondtam el a verset csak a 'kollégának', ezért senki más nem, csakis ő lehetett a spicli.

Felmértem a helyzetet, és arra gondoltam, hogyha nem leszek eléggé észnél, akkor innen sem szabadulok meg egykönnyen, büntetlenül.

Töredelmesen bevallottam hát, hogy igenis én írtam ezt a verset, de az első sora úgy hangzott, hogy:

"Szennyes éltű sovíniszták,"

Ekkor, a kihallgatótisztek összenéztek, és mintegy természetfölötti parancsszóra, egyikük

kitépte a kihallgatási jegyzőkönyvet az írógépből, összegyűrte és a szemétkosárba dobta.

Öt perc elteltével, már nem is voltam az épületben.

A munkaviszonyomat pedig még aznap, a rendőrségi procedúra után, azonnali hatállyal megszüntettem, mert nem akartam besúgómmal együtt egy percet sem tovább dolgozni...

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

18 ÉS FÉL ÉVESEN KISVÁLLALKOZÓKÉNT

A KMK-nak, azaz közveszélyes munkakerülésnek még a látszatát is szerettem volna elkerülni, megfelelő munkahelyet pedig nem sikerült találnom, ezért a szakmámban történt iparűzéshez egy megyeszékhelyhez közeli településre kiváltottam a működési engedélyt.

Közben, az ellenzéki politizálás szinte életelememmé vált.

Írtam,írogattam a jó és kevésbé jó verseket, de majdnem minden versemben, /még a természettel vagy a szerelemmel kapcsolatos verseimben is!/ a fennálló társadalmi renddel szembeni kritikáimat /már-már intrikáimat/ fogalmaztam meg.

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

KOHOLT VÁDAK ALAPJÁN

Fél esztendővel a nagykorúvá válásom után, koholt vádak alapján egy terhemre rótt politikai jellegű cselekmény miatt Körmenden letartóztattak, őrizetbe vettek és a Körmendi Járásbíróságon tizenegy hónapi börtönbüntetésre ítéltek.

Az előzetes letartóztatásban eltöltött időt az ítéletbe beszámították.

Az ügy fellebbezés folytán a Vas Megyei Bíróság elé került, ahol a vádat átértelmezték.

Ezáltal a büntetési időmet 6 hónapra leszállították, ugyanakkor a társadalomra való nagyfokú veszélyessége miatt, mintegy nevelő célzattal, a börtönbüntetést szigorított börtönbüntetésre változtatták át.

A szombathelyi Megyei Börtönből, /jó magaviseletem miatt harmadolt kedvezménnyel,/

4 hónapnyi fogva tartásom után feltételesen szabadultam, de a "reffesekhez" hasonlóan, ezen idő alatt is a lakóhelyemen éjjel-nappal, különböző időpontokban váratlanul történt állandó rendőri zaklatásoknak voltam kitéve.

Tömeges gyülekezésre alkalmas helyeket és szórakozó helyeket egyáltalán nem látogathattam

és meghatározott időpontokban a zalaegerszegi Városi-és Járási Rendőrkapitányságon kellett ellenőrzésre jelentkeznem.

Amíg a feltételes szabadságra bocsátás ideje le nem telt, mindaddig, akarva-akaratlan, kényszer lakhelykijelöléssel a szüleim nyakán éltem és a házi-ház körüli munkákban segítettem.

Mint a rabság ideje alatt, mint a feltételes szabadság ideje alatt az iparom űzése szüneteltetve volt és csak a 6 hónap eltelte után lett az ipar gyakorlása újrakezdve.

/ Az 1976. március 23. napjától hatályos Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányában rögzített alapjogok, elvek és célok alapján erkölcsi-politikai-jogi rehabilitációm 1994. január 27-én megtörtént ugyan, de a jóvátételként megállapított, mindösszesen 22.000 Ft értékű kárpótlási jegyet mind a mai napig nem vettem át./

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------