Egész életemben , - ami már harmincöt éve enged utat a tenni akarásnak – az írás szeretete volt a fő gerince létezésemnek . Amikor az iskolapadban megtanított Mészáros Márta tanítónő a számok és betűk ismeretére, hatalmas boldogság lett úrrá rajtam. Azt az érzést , hogy tudok írni és gondolatokat lejegyezni , hihetetlen és egészen mély pozitívumokat tápláltak bennem .
Soha nem engedtem abból, hogy fejlődésemnek valami, vagy valaki gátat szabjon . Mindig törekedtem arra , hogy jól írjam le a magyar szavakat , és próbáljam megfelelően alkalmazni a beszéd adta Isteni csodát. Mert bizony , az ember egyfajta szerencsés teremtmény , amit a sors alakít át a hétköznapok folyamán , hol pozitívan , hol pedig negatív irányt mutatva számukra.
Sokszor éreztem én is azt , hogy nem úgy alakul az életem , ahogy azt elterveztem , de mindig valahogy ott voltak bennem azok a belső gondolatok vezérelte folyamatok, amelyek arra ösztönöztek, hogy nem kell mindig feladni a reményt . Nem mindig azzal kell foglalkozni , hogy mi nem sikerült , hanem úgy kell alakítani a hétköznapokat , hogy azok egy – egy apró mozzanatokkal is , előre vigyék az eltervezetteket. Azok , akik azt mondják, hogy nincs tervük, azok tévednek , vagy súlyos depresszióban vannak, mert egy embernek mindig is voltak és lesznek is céljaik , amiket végre szeretnének hajtani az életben. Ha pedig nincs cél , nincs alkotás , az alkotás öröme nélkül nem is ér semmit az élet . Úgy alakult az én személyes életutam , hogy az általános iskola és a szakmunkásképző iskola elvégzését követően , szakmunkásként dolgoztam egy szanyi lakatos és asztalosipari kultuszokkal foglalkozó vállalatnál . Reggel keltem , és a munka után elmentem haza ,barátokkal , ismerősökkel beszélgettem és hétvégén szórakozni jártunk . Ezt végzi minden fiatal , én is így cselekedtem , de azonban volt bennem már akkor is egy különlegesség , ami miatt egy kicsit különböztem társaimtól .
Amikor hazamentem a munkából , rögtön nem a barátokat kerestem fel , hanem az újságokat böngésztem , és lehetőséget a kibontakozásra . Az írás mindig is tartotta bennem a lelket , mert amikor szomorú voltam , vagy éppen vidámság hatotta át a lelkem , akkor lejegyeztem egy – egy aprócska mozzanatot , történetet érzéseimből . Amikor leírtam őket , szinte a megnyugvás sugárzott belőlem . Nem kellett nekem soha egyetlen egy durva szó elhangzása,kiejtése sem , hanem a szavak megformálása , gondolatok lejegyzései jelentették a megnyugvást, a békét .
Kisgyermekkoromban , még nem sejtettem mi az igazi értéke életemnek , ma pedig már tudom , hogy az írás és a fotózás jelenti.
A gimnázium elvégzését követően , számos alkalmat adott az élet arra , hogy kinyilatkoztassam írási kézségemet , és bemutathassam , miként látom a fotózást másképpen mint a többi emberek . A fotó mint önmaga létező tárgyi eszköz , egy emlékképet tükröz vissza , ugyanakkor gondolatokat ébresztenek.A természet csodái és az élet pillanatai elférnek egy – egy papírképen , vagy éppen digitális adathordozón , de ha nem tudjuk átélni a képen látható tartalmat , nem igazán van értelme az egésznek . Ehhez valamiféle emlékkép , vagy írásos magyarázat szükségeltetik , hogy tudatosuljon a másikban a fotón őrzött pillanat .
Ahogy a gondolatok őrzését fontosnak tartom , úgy a verselésről is hasonlóképpen vélekedem. Lehet, hogy nem egészen verskeretek közé formálódott szavak és mondatok kerülnek ki kezeim közül , de a végtermék , ami megszületik egy – egy alkotás alkalmával , fontos értéket képviselnek. A rímek , amelyeket gondolataim köré helyezek , érzésvilágom ingatag felszínére enged következtetni . A száznál is több alkotásom ott hever az íróasztal mélyén , ahonnan csupán néha kerülnek elő az alkotások , hogy visszaemlékezzek a régi időkre . Nosztalgiámnak ha létezik rá mód és lehetőség , a világháló enged csak teret a kibontakozásra , ahol személytelen hozzászólások, kritikák tűzében , kétségek kerülnek a felszínre. A pozitív megnyilatkozások a folytatást ösztökélik bennem , a negatív jelzések pedig a tudatlanságomat , a rossz látásszemléletemet helyezik előtérbe . Ilyenkor aludni szoktam rá , ahogy azt filmekben is tanácsolják egy fontos döntés meghozatala előtt , és mindig rá kell jönnöm , hogy erősebb az alkotás utáni vágyam , mint a becsmérlő szavak súlyai .A versírást egy ajándéknak tartom , amit a sors adott a kiválasztott emberek számára , hiszen csak akkor tudok írni , amikor kitisztult aggyal látok neki, kedvet érzek hozzá, van mondani valóm . Kényszerűen még soha nem tudtam szépet és úgy mond maradandót alkotni.
Visszatérve az újságírásra , ami egy kicsit felnőtt korom hétköznapjait határozta meg , mindig is valami mágnes és vas közötti vonzalmat éreztetett velem . Szülőfalum a rábaközi Szany települése jelenti még a mai napokig a békét , a szeretetet , hiszen ide köt egész gyermekkorom, barátok, ismerősök , szülők, nagyszülők és a környezet. Ahányszor valahonnan visszatérek ebbe a faluba , mindig találok valami szépet , amit le kell fotózni , meg kell írni , és közzé adni az emberek számára. Borzasztó nagy lokálpatriotizmus él bennem , amit néha nevetéssel , gúnyolódással fogadnak azok az emberek, akik nem értik meg igazán a világomat .Az én természetemet általában nehéz kiismerni . A fájdalmaim nem igazán engednek feltörni a felszínre , csupán legbelül a lelkemben őrződnek , s talán egy napon , hatalmas gőzerővel törnek majd a világ elé . Egyenlőre bennem rejlenek , és a vidámságot láthatják rajtam . Volt idő , amikor mindent megosztottam embertársaimmal , nem csupán baráttal , családtaggal vagy rokonokkal , hanem azokkal az emberekkel is , akiket csupán néhány napja ismertem . Sajnos az utóbbiak okozta problémákból tanulva , nem vagyok olyan kitárulkozó manapság . Volt úgy , hogy számomra fontos témáról beszéltem néhány napja ismert társaimmal , és nevetség tárgyává tették érzelmeimet. Ezek a dolgok voltak azok, ami miatt manapság megfontoltabban szólok és mondok el tényeket embereknek . A bizalmam kissé megrendült , de akikhez közel álltam és a mai napig is kitartanak mellettem , soha egyszer sem merült fel bennem a kétség .
Az írás és a verselés mellett , a beszéd jelenti a másik megnyugvást . A szociális érzékenységemnél fogva , gyakran beszélgetek elárvult emberekkel , hajléktalanokkal , nélkülözőkkel gondjaikról. Bennem vannak azok az érzések ,amelyek arra ösztökélnek , hogy segítsek rajtuk, és gyakran a beszélgetés többet jelent mint ha valami értékes ajándékkal leptem volna meg őket . A szavakba öltött érzések, türelmes hangvételű kommunikáció segítőileg hat az elkeseredettségben is , hasznos része a törődés iskolájának . Ilyenkor nem érzi úgy az a háttérbe szorult polgár , hogy nem fontos senki számára sem , hiszen van aki kérdezzen tőle , van akinek elmondhatja azokat a gondolatokat , amit egy korábbi időszak alkalmával nem tudott megtenni . Boldog vagyok , amikor egy ilyen helyzet alkalmával , mosolyt csalok az arcokra , vicces mentalitásomat latba vetve.
Könnyen kommunikálok a társadalomban , viszont még sem találtam meg a számomra ideális párt . Gyakran felteszem magamnak azt a kérdést , hogy tulajdonképpen mennyiben vagyok én más mint a többi ember . Miért nem tudok egy olyan személyt meglelni, aki életem során mind szellemi , mind pedig testi értékében egy hullámhosszon tudna lenni velem . Előfordul, hogy bennem van a hiba , sőt úgy tudnám önértékelésemet igazán kifejezni , ha azt nyilatkoznám: bennem is rejlenek hibák . Nem minden esetben csak bennem kell keresni a negatívumot , hiszen két ember közötti kapcsolaton múlik a harmonikusság megléte, ami az alkalmazkodás feltételeit is magába kell, hogy ágyazza . A magányosság csak időnként tör rám , amikor nem foglal le az írás , a fotók rendezgetése , vagy éppen hétköznapi munkám. Ebből is látszik, hogy rengeteget alkotok és írok , célom, hogy az emberek általam is tudjanak tájékozódni a hétköznapokról , és teret adok egy – egy versem elolvasásával az irodalmi műfaj egyik legnehezebb eszközének gyakorlásával.
A közéleti emberek közül , nem igazán vannak olyanok , akik törekvésemet támogatnák. Számos esetben csak azokkal találkoztam , akik ha adtak is lehetőséget számomra , az ő hasznukat keresték minden úton . Ismerték és a mai napig ismerik megszállottságomat , ezzel tudnak útat adni azoknak az elképzeléseiknek , amivel általam valamiféle előnyt , vagy hasznot tudnak kieszközölni maguknak.
Nem feltétlen az anyagi eszközök birtoklása jelentkezik itt , hanem a kapcsolatok kiépítése és az emberi különbözőség. Vannak dolgok amit mások jobban , míg többen nem tudnak igazán jól végezni hétköznapjaik alkalmával , így feltétlenül keresni kell egy olyan lehetőséget , ami megoldja számukra ezt a problémát . Ekkor jövök én a képbe , mert általában olyan ember vagyok , aki a másik iránti segítségnyújtást nagyon ritka esetben utasítja el . Ha kérnek valamire , azt maradéktalanul igyekszem megoldani .Ezen tulajdonságaimat használják ki gyakran , és nagyon rossz érzés amikor szembesülök a tényleges valósággal . Volt úgy , hogy anyagi támogatást kellett nyújtanom – pedig mostani helyzetemben a padlón vagyok – és amikor személyes támogatásra szorultam , meg sem ismert az illető.
Ha össze kellene foglalnom, hogy mit tettem eddigi 35 évem során fontosat , a humanitás, lokálpatriotizmus , szociális érzékenység,lojalitás jellemezné munkásságomat . Folytatni kívánom eddigi életformámat , alkotok és várom azt a pillanatot , amikor életem egyik fehér foltja is elérkezik hozzám , vagy pedig a végső állomást , amikor békében örökre lehunyom szemem .