- Az ott töltött időszak legnagyobb részét a vallás gyakorlásával töltötték. A csíksomlyói búcsúra önök mivel érkeztek?

 - Mi autóbusszal szombaton délelőtt indultunk útnak. Ami alatt megtettük a búcsúi zarándokhelyig az útat, körülbelül húsz olyan menettel találkoztunk , amelynek a létszáma általában három - négyszáz fős lehetett . Székelyföldnek nincs olyan községe amely a Csíksomlyói búcsún részt ne venne . Barcaságból láttam táblát - a Barcaság Brassó mellett van - légvonalban is százötven kilométer. Ezek az embeek is gyalog tették meg az útat , egy teljes hetet szántak rá , hogy a csíksomlyói búcsún résztvehessenek.Az úton egyházi énekeket énekeltek és templomi zászlókat visznek . A poggyászaikat lovasszekereken vitték . Amelyik zarándok elfáradt az felülhetett a szekerekre megpihenni . Örömmel állapítottam meg , hogy papjaik javarészt fiatalemberekből álltak. Én azt gondoltam , hogy mivel olyan paphiány van az egyházakban, hogy itt majd lesznek olyan hetve n - nyolcvan éves papok, akik alig tudnak járni , de szerencsére kellemesen csalódnom kellett elképzeléseimben. Arra is figyelmes lettem a búcsú helyszínén , hogy nem volt egyetlen egy pap sem , amelyik oda ne ment volna a közelükben helyet foglaló zarándokokhoz és ne beszélgetett volna velük legalább egy rövid ideig is . A gyalogos zarándokok megfigyelésénél is nagy öröm ért, ugyanis a fiatalság legalább nyolcvan százalékban képviseltette magát. Arra gondoltam , bármilyen nehéz is a kisebbségi sors, a székelyeknek az élete, még mindig belátható időn belül biztosítva van az , hogy azért még meg maradnak magyarnak . Tudjuk azt , hogy a Román kormány olyan célokat tűz maga elé, hogy teljesen nemzeti állammá alakítsa Romániát ami azt jelenti , hogy szeretné elérni , hogy idegen nyelven nem beszélnek Romániában, csak románul . Attól függetlenül, hogy én nem gyűlölöm a román embereket egyáltalán - és azért sem mert románok - , előttem nem számítanak alsóbbrendűnek egy ember sem , de mégis sajnálom ezeket a magyarokat , akik annyira büszkék,hogy magyarok . Örömmel érzékeltem , hogy az elmondottaktól még egyenlőre nem kell félni.

Hangot is adtam a székelyek között.Mondtam nekik , hogy énmint jó magyarérzésű ember, büszkén látom azt , hogy egyenlőre nem fog sikerülni , hogy a magyar szót elnémítsa valaki Székelyföldön .

(folytatjuk)