Azon a zarándokúton, amelyen én is résztvettem , sajnos sokat kellett várni a határon , és kizökkentünk az eltervezett útiprogramból is. Székelyudvarhelyre este tíz órakor érkeztünk, hát ott már nem volt mit tenni , Kápolnásfalura pedig 11 órakor értünk oda, illetve mentünk rajta keresztül. Éjjel mit keressen az ember házaknál, tehát nem sikerült találkozni az ismerősökkel, hol ott én már a levelemben előre jeleztem , hogy azon a bizonyos napon délelőtt tíz órakor érkezünk Székelyudvarhelyre. A levélben is az szerepelt még , hogy az anyuka esetleg eljöhetne Kápolnásfaluról Székelyudvarhelyre , és akkor együtt találkozhatunk a rokonaival is .

   - Az ott élő emberekkel bizonyára sokat beszélgetett. Mit tapasztalt a kommunikáció alkalmával?

   - Nagyon kedvesek voltak velem szemben, gondolom azért is mert először voltam ott. Egy győri fiatalemberrel kaptunk közösen egy szállást fiatal házasoknál, akiknek már két iskoláskorú gyermekei voltak. Ebben a családban úgy fogadtak benünket , mint, hogy ha legalább egy évtizede ismernénk egymást és azóta barátságban lettünk volna egymással. Az iskolás fiúk, akik közül az egyik hetedik a másik nyolcadikos volt, nem várták meg érkezésünket, mert reggel korán kellett nekik kelniük, ugyanis Pünkösd szombatján tartják a Csíksomlyói búcsút, amire a helyiek legnagyobb része gyalog indúl útnak . A fiúk úgy mint ministránsok, gyertya és zászlóvivők valamint csengetők teszik meg a közel harminc kilométeres távolságot idősek és középkorúak társaságában.Pénteken elindulnak és valamelyik közeli faluban töltik el az éjszakát és szombaton kilenc illetve fél tíz órára Csíksomlyóra érkeznek.

Kellemes meglepetés ért, amilyen vacsorával fogadtak bennünket. Az a család , amelyik szállást adott nekem , és a győri fiatalembernek , mindennel fel volt töltve. Az itthoni emberektől , akik az előző zarándoklatokon résztvettek, említették nekem , hogy szerény körülmények között élnek , de amit otthon tartanak, azt szívesen adják.Volt az Antall családná juhsajt,juhtúró, saláták,sütemények,sőt még másnap is egy óriási kakast ölt le és készített el nekünk a háziasszony.Az érdekessége az volt az étkezésünknek , hogy minden alkalommal meg kérdezték tőlünk, hogy mit szeretnénk enni . Persze, mi szerénykedtünk , hát hogyan éljen vissza az ember az ő vendégszeretetükkel, de azért úgy meg - meg mondtuk , hogy mit is szeretnénk fogyasztani . Emlékszem arra , hogy kérdezte az asszony tőlem , hogy szeretem - e a töltöttkáposztát, amire nagy örömmel azt feleltem , hogy igen . Nagyon eltalálta az ízlésemet, tudniillik én nagyon szeretem a töltöttkáposztát. Soha olyan jóízű ételt nem ettem mint akkor. Ha reggel , ha délben vagy este érkeztünk haza, mindig meg volt terítve az asztal és mindig azzal fogadtak bennünket, hogy üljünk le és fogyasszunk a kint lévő ételek közül . Volt olyan színezete az egésznek , amely kicsit kellemetlen volt számomra. Tapasztalataim alapján azt vettem észre, hogy a Székelyek nagyon szeretik a pálinkát. Ők főzik ki gyümölcsből , szilva illetve barackpálinkát , és állandóan azzal kínáltak. Illedelmességből néhány kortyot leeresztettem evés előtt. Nem szeretik az Erdélyiek a bort, inkább a pálinkát. Nekem az italok közül leginkább tetszett az úgynevezett borvíz. Csík megyében , Gyergyóban rengeteg borvízforrás található, amelyek természetes források, földből jönnek elő. Teljesen bor íze van , de nem lehet rá azt mondani , hogy alkoholtartalmú valami , mert nem lehet tőle berúgni , aminek ellenére nagyon kellemes ízű ital. Borvíznek azért nevezik , mert hasonló íze van mint egy egyszerű édes bornak. Rendkívűl jó hőmérsékletű volt az a borvíz , amelyet volt alkalmam megkóstolni, így a gyomornak nem ártott, a torkot nem fogta el, tehát ihattunk annyit belőle amennyit csak akartunk .

(folytatjuk)