A hozzáértés mindenki szájából érzékelhető, csupán nem bizonyos, hogy van mögötte tartalom, illetve tudás. Amikor mi újságírók elmondjuk a véleményünket, mindig akadnak emberek, akik ezen írásokat körbefogalmazzák, elhitetik az emberekkel, hogy mindezen gondolatok egy előre megformált szöveg , amit ha negatívan hat az ellenzékre, akkor hazugság, ha pozitívan, akkor pedig úgy próbálnak kijönni a dolog hátteréből, hogy valamilyen számukra kedvező megoldás születhessen. Jó ez a konszenzus, hiszen mindig, mindenre van válasz, és ez abban is jónak nyilvánul állításom – e tekintetben, hogy a rossz reagálásokból is tanul az ember. Ahogy egyre közelednek a választások, mind inkább úgy látszik, hogy a levegő forr a politikai frontvonalon. Nincs olyan nap, hogy valamilyen politikai botrányt ki ne robbantanának, vagy egy régen eldugott irat, ami a másik politikus fél számára kedvezőtlenül hat, véletlenül eljut a közmédiumok egyikébe. A tálaló győztes zászlókat lobogtat, és rettegve félnek a postaládákban rejlő levelektől, hiszen vagy Molotov – Koktél kering a képviselők háza táján, ha pedig nem ilyen jellegben, akkor pedig lépfenére utaló levelekkel lepik meg a politikusokat. Félelemkeltés, hisztéria az egész ország, ahol csak azok nem veszekednek, akik a dolgos hétköznapjaikat töltik gyárakban, katonaságnál, rendőrségen, vagy ha nem verik őket, akkor tanító pedagógusok az iskolákban. Ilyenné fajult az országunk, ahol naponta számolhatnak be a helyi és országos médiumok azokról a fütyörészős emberkékről, akik magukat álcázva, mintegy jó katonához méltó módon kerülnek az erőszakoskodók , rendbontók középpontjába. Szomorú, hogy van még egy ilyen eszme, vagy nem tudom milyen elképzelt erejű gondolatmenet, amelynek folyamatában ilyenné válnak az emberek. Egyre több az autóbaleset hazánk útjain, mert az emberek megelégelve a sok nehézségeket, agyon hajszolják magukat, vállalnak egy vagy két másodállást, hogy a mindennapi betevőn túl, ruházkodásra és autózásra is jusson egy kis pénz. Ha pedig a vállalat hivatalossá teszi a munkavállalásukat – magyarul nem feketén dolgoznak – akkor az adó és járulékok magas összegéből adódóan, még egy munkát kell keresniük, hogy az előre eltervezett kiadásokat fedezni tudja a munkavállaló. Nincs vizitdíj, de van egyéb járulék, ami jócskán megnehezíti az emberek hétköznapjait. Szomszédos országainkról nem régiben adott műsort az egyik országos kereskedelmi csatorna, melyben azt taglalta a műsor, hogy mennyivel jobban élnek kint az emberek, mint itt Magyarországon, hol ott nem is olyan régen , még hasonló helyzetben voltunk. Mi itt a probléma? Csupán az, hogy azokat a politikusokat, akiket annak idején megbízott az ország, hogy a lehető legjobb tudásuk szerint irányítsák a hazát, egyre inkább csak saját maguk sértődéseivel, problémájával vannak elfoglalva . A BKV. vezetéséről is fájdalmasan, egészségi okokra hivatkozó igazgató hatvanmilliós végkielégítéssel szeretne távozni, amit a budapesti városvezetés sokall, csak harmincmilliót adna számára. Kérdezem az olvasók nevében , mégis milyen jogon? Bánatpénz? Milyen bánat éri azt az embert , aki ha felmond, még, mint egy ajándékot, kap mellé hatvanmillió forintot, vagy ha felét is kapja, legyen akkor harmincmillió az a fránya bánatpénz, akkor is jobban él mint egy autógyárban hegesztőként dolgozó szakmunkás. Ha úgy vesszük , és a mérleg másik oldaláról tekintjük ezt a tényt ,akkor viszont joggal mondhatja a másik fél, hogy miért kellene neki lemondani a szerződésben leírtakról, amiben – feltehetőleg benne van – egyértelműen kitűnik a lemondást követően milyen törvények érvényesülnek a vezérigazgató álláspontját tekintve. A szerződést végül is aláírta valaki , és ha aláírta, akkor nem kell dühöngeni, amikor érvényt akarnak szerezni a lejegyzett jogos járandóság miatt, és ráadásul úgy tenni, mintha nem is tudtak volna erről a szerződésről. Az országban ezen felül is nagy a káosz, az emberek türelmetlenül feszültségüket nem titkolva engednek a szakszervezeti vezetők invitálásának, és naponta változó vonatsztrájkkal hívják fel magukra a figyelmet, mint egy országot megbénító alternatívák. Nagy felelősség a sztrájk , de valószínű a masiniszták úgy gondolják, hogy a követelésüknek ilyen irányú érvényesítésével meglehetősen eredményesebb tárgyalási megoldások születhetnek, mint ha csak szimplán leülnének egy tárgyalóasztal mellé beszélni sérelmeikről . Ugyan ezen irányban már egy – két alkalmas beszélgetés lezajlott, de a hosszú tárgyalások sem vezettek eredményhez. Elégedetlen politikus,kereskedő,vezetők, tanárok,vonatvezetők,és még ki lesz az a társadalmi réteg , aki besorolja magát az elégedetlenkedők táborába? Így kell egy jogállamiságban viselkedni , ahol a rendőr nem mer megfelelően fellépni , erőszakot alkalmazni , mert nem tudja, hogy számára fognak igazat adni, vagy annak , aki jogsértő magatartást tanúsítva követ el törvénytelenséget. Ilyen az országunk, ahol a süllyedő hajóból fejvesztve menekül az SZDSZ- brigádja , de előtte ők is végkielégítésekre pályázva – hiszen ők semmiért nem hibáztathatóak – mint ha jól végezték dolgukat , át ülnek az ellenzék padsorába. Úgy gondolom , hogy ezt hívják kétszínűségnek és hűtlenségnek, hiszen együtt kezdték el a kormányzást az MSZP – vel , akinek végtére is köszönhetik kormánytagságukat. Mindkét politikai pártnak a választások során szükségük volt egymásra, hogy kormányként vezethessék az országot. Úgy látszik, ahogy a szólás mondja: „ a béres hamar felejt” , hiszen az SZDSZ nem folytatja tovább április végétől a koalíciós együttműködését az MSZP pártjával. Megsértődött, hol ott a nyilatkozataikban nem éppen erről beszélnek, sokkal inkább az MSZP hibáiról,saját maguk felelősségének még az árnyékát sem fejezik ki az eltelt időszakról. Így van , hiszen az ember is akkor tudja meg , amikor a legnagyobb bajban van , hogy ki is tulajdonképpen az igazi barátja, mert a jó barát a bajban is ki áll az ember mellett, úgy, mint egy házassági eskü szövege , amiben, a jóban – rosszban együtt vannak, jelentőségű szöveg hangsúlyozódik ki. A tények magukért beszélnek, hiszen az SZDSZ népszerűsége is csökkent a koalíció munkálkodásai során , és az amúgy is kisebb szavazati aránnyal bekerülő párt nem akar a 2010 – es választásokra még kevesebb szavazótábort maga mögött tudni, így menekülésbe kezdtek, elhagyják a süllyedő hajót , így még látnak valamiféle kis esélyt arra , hogy azt mondhassák róluk , hogy ők nem a hazug MSZP – kormánykoalíciós partnerei , hanem a jók oldalán álló párt tagjaivá váltak .Tegyék, és mondják, ha eltudnak számolni a lelkiismeretükkel és a munkájukhoz eredményességet kívánunk!