AZ ÉLET NEM ÁLLT MEG, CSAK ÁTALAKULT

Ha az épület beszélni tudna, bizonyára elmondaná az érdekldők számára, hogy milyen nagy események zajlottak egykoron a Rábaparti Csárda helyszínén. A hajdani Pápai Áfész tulajdonában lévő Csárda a mai napokban ugyan működik, azonban nem nagyon van vendége. A régi rendszerben , ahogy azt mondani szokás , „az átkosban”, modellező versenyeket tartottak , hatalmas tekeversenyekkel szórakoztak a szomszédos Marcaltő, Várkesző,Egyházaskesző és a Szanyi lakosok, de előfordult, hiszen a vonat egyre sűrűbben járt akkoriban, hogy Pápáról is érkeztek vend

égek. A Rába Folyó azonban már nem vonzza a látogatókat , aki arrafelé megáll, hogy megtekintse a folyót, az szembe nézhet azzal a természeti átváltozással, ami elérte a Rába Folyó ezen szakaszát is.Az egyre elsekélyesedő vízszintben nem lehet strandolni, pedig korábban hatalmas vizicsatákat lehetett látni, még a csornai Mofém dolgozóinak is volt egy kihelyezett csónakázó házuk, ahol a berendezéseiket tárolták. Most , a szabadstrand teljes egészében üres, egy – egy fiatal fordul csak meg pásztoréjszakát töltve, vagy éppen folyó ügyeiket intézve egy – egy Rábaparti

buli alkalmával. Egy ideig feldobottan viselte a természet okozta rombolások állapotát a Csárda, viszont rá fért egy kis felújítás is, amit az idei nyitás előtt, meg is tettek a tulajdonosok. A hétvégi ingyenes programokkal szeretnék visszacsalogatni a vendégeket, akik ki tudja miért , mostanában már nem nagyon töltik be a táncparkettet .Talán lejárt az idő , ami mindennel egyszer előfordul, a hétköznapok is változnak, és a szokásaink is átalakulnak. A Csárda ajtaján most lakat van, csupán hétvégén nyílik ki a bejárati ajtó, várva az érkező és szórakozni vágyó vendégeket.A kerítésen belül egy árva, kerekét vesztett kerékpár várja gazdája gondoskodását, mást nem mutat a Rábaparti Csárdai kép.

Kép és Szöveg:

Gulyás Attila