Gondolom mindenki előtt ismert az a szólás, amelyben a postásokat helyezik értelmi képességeik szempontjából negatív előtérbe, amit a rendőr majd a vasutas követ. Azok , akik egy kicsit is járatosak a postás szakma területén , tisztában vannak azzal , hogy ez a munkaterület milyen felelősségteljes munkavégzéssel jár .Odakint az utcán az ügyfelek között , számos olyan félresikerült szavak hangzanak el , amelyek a kézbesítők tényleges feladataihoz még csak nem is közelítenek .Így voltam én magam is , hiszen kisgyermekkorom óta csak az maradt meg bennem , hogy milyen jó a Sanyi bácsinak , aki viszi a leveleket , hozza az újságot , sőt még pénzt is fizet ki az anyukámnak . Furcsa volt az a felismerés, amikor beléptem én is a kézbesítők táborába. Első nap már izgalommal telt el, hiszen az akkori osztályvezető biztonságtechnikai oktatásán vehettem részt. Az oktatás első perceiben, az egyik kézbesítő kopogott az osztályvezetői iroda ajtaján azzal ,hogy becsípte az ujját az ajtó , és szeretne valamilyen ragtapaszt kérni .A megfelelő vezetői szigor nem hiányzott Anett néniből , amit éreztetett is Kovács kollégával .Az oktatás folytatása során ,a Kressz szabályaira , az óvatosságra és a fegyelmezett munkavégzésre hívta fel a figyelmemet Németh Anett , amikor telefoncsörgés szakította félbe az oktatást. Éppen egy kézbesítő munkavégzését kifogásolta egy ügyfél , aki a párhuzamos utca leveleit felcserélte az ő utcáik leveleivel , és ezért cserefolyamatot kellett kialakítani a két utca lakóinak egymással .Nevetnem kellet ,hiszen a tények szinte kihozták az emberből a vidámságot , ugyanis amíg az egyik oldalon ennek lehetőségét zártuk ki , a másik végletben pedig pont a gyakorlatban váltak valóssá az esetek .Az oktatás feltehetőleg a telefonálásból adódóan véget ért , majd a kedves , nyugodt asszonyból , dühös , fegyelemcentrikus nő vált , aki a postaszolgálati tennivalók helyes útra való irányításán fáradozott .A legtöbb esetben ténykedéseit siker koronázta ,aminek nyugtázásaképpen síri csend uralkodott a kézbesítő teremben. Elérkezett a nap, amikor pénzt vihettem, sőt teljesen egyedül indultam útnak, ugyanis az egyik kézbesítő t, komolyabb betegségéből adódóan én helyettesítettem. Itt már a pénzfelvételnél nagyon sok problémám akadt, ugyanis ha István kollégám nem számolta volna ki a készpénzellátmány igénylésemet az övével együtt, akkor csupán egy elveszette ember lettem volna a többi kézbesítő között. El lehet tenni a pénzt! - hangzott el a mindennapossá vált vezényszó osztályvezetőnk torkából, melyet hangos riasztóellenőrzés hangja feledtetett. A felszólítást követően elrakodtam a bankjegyeket a pénztárcámba, majd bepakoltam a közönséges levélpostai küldeményeket a táskámba, felvettem a vállamra az oldaltáskát, amelyben benne voltak az értékküldemények és az ajánlott levelek, majd elindultam a körzetembe. Mivel már egy kicsit eligazodtam az emberek között, nagy lelki bátorsággal közlöm az egyik lakóval, hogy jöjjön gyorsan, mert küldeménye érkezett. - Nekem? Nem vártam semmit. - szólt csodálkozó hangon, de mégis bátor léptekkel közeledet felém. - Na, vajon mit hoztam? - kérdeztem tőle, s közben önfeledt nevetést engedtem meg magamnak, miközben válltáskámból kivettem az ajánlott könyvet, amiben az utalványokat tároltam. - Itt írja alá! - mondtam az ügyfélnek, mire ő sietősen nyúlt és aláírta az utalványt. Ekkor következett a csodálkozás perce, abban a pillanatban mintha a földbe gyökeredzett volna a lábam, úgy álltam előtte szótlanul, és csak néztem rá, egyetlen szó sem jött ki a számon a meglepetéstől. Ő is csodálkozott: - Mi az? Talán ma április elseje van, s csak én nem tudok róla? - szólt az ügyfél, aki a téli időjárást meghazudtolva mondta mindezeket. - Nem is tu. dom? - válaszoltam vontatottan, de belsőmben szinte olyan érzés lappangott, hogy összedőlt a világ, elmúltak a szép napok, véget ért minden. Mi is történt valójában? Nem más, mint csupán az, hogy az igényelt készpénzt a pénztárcával együtt, odabent hagytam a posta kézbesítő termében az íróasztalomon. Végül is, egy alapos fejmosást követően visszakaptam Anett asszonytól a pénztárcát, és kétségbeesésem ekkor csillapodott egy kicsit. A kézbesítők munkájában az emberi kommunikáció , a kölcsönös empátia is szükségeltetik , hiszen a felsoroltak nélkül csupán a levélkihordóval találhatnák szembe magukat a posta ügyfelei , nem pedig a kézbesítővel, aki felvidítja , feldühíti , vagy éppen megérti a körzetében élők életét .Munkám során számos olyan esettel volt alkalmam szembenézni ,amelyet nem időrendi sorrendben , de meg fogok osztani az olvasókkal, hiszen ezen elbeszélésből még tanulni is lehet azoknak , akik most kezdik megismerni a szakmát , most indulnak azon célok irányába , amelyekkel a kézbesítők táborát erősítik munkájukkal . Mint minden hónapban, most is elérkezett a nyugdíjak kiosztásának ideje. Én is társaimmal előző nap szorgalmas fizikai munkával válogattam a nyugdíjszelvényeket, felosztva azokat a kiosztási sorrendnek megfelelően. Másnap a szokásos munkafolyamat mellett, egy - két válási esetről panaszkodó asszonyt, egy részeg férfi ordibálását, a nyugdíjáért könyörgő öreg bácsit kellett utam során meghallgatni, mire elérkeztem ahhoz a lépcsőházhoz, ahol az eset történt velem. Becsengettem, s hangosan intéztem szavaimat: - Kezét csókolom, megérkezett a postás! Majd rövid szünet következett, és én bejutottam az ügyfél konyhájába. Az asztalon kocsonya tucatja volt található, illata elárasztotta az egész lakást. - Képzelje egész éjjel kocsonyát készítettem - mondta a házigazda, aki rögtönzött mozdulatokkal nekilátott a konyhaszekrényből kivenni egy kanalat, ezután pedig el kezdte enni az egyik tál kocsonyát.- Elnézést kérek, én sietek, nem tetszene előbb a nyugdíjat átvenni, aztán enni tovább a kocsonyát? - kérdeztem illedelmesen, majd az ügyfél felé tartottam az utalványt, amit az ajánlott könyvre helyeztem előzőleg. - Üljön le, majd ha végeztem, aláírom! - mondta, s ahogy felém, intézte a szavakat, a szájából a már előzőleg megrágott ételdarabok röpültek az utalványra. Majd hirtelen mozdulattal, elkente a kezével a kocsonyadarabokat az utalványon. Mondanom sem kell, elég dühös és tanácstalan is lettem, hogy miképpen kezeljem ezt a váratlan helyzetet. Nem tudtam mást kitalálni, minthogy szóltam neki: - Hol szokta aláírni az utalványt? Nem emlékezem rá pontosan, nem tetszene megmutatni nekem? - Azzal az utána következő mozdulatokból már felismertem, hogy rögtönzött taktikám eredményesnek bizonyult, hiszen a nyugdíjas néni, ahogy mutatta, úgy alá s írta az utalványt. Ebből következik, hogy néha az embernek egy kicsit használni is, tudni kell a fantáziáját, a váratlan helyzetekben az ügyfél cselekedeteire kell összpontosítani, és akkor biztosan eredményes megoldás születik. Éppen azért gondoltam, hogy mutassa meg az aláírás helyét, hogy majd az évek során belérögződött cselekedet segítségével automatikusan megtörténik az aláírás. Azt mindnyájan tudjuk, hogy a posta Szolgáltatási tevékenysége mellett a kereskedelmi területére is nagy hangsúlyt fektet. Ebből a tevékenységi körből az egyesített kézbesítők is kiveszik részüket a hétköznapokon, mellette azonban néha fokozódik is a meghatározott szerep. Történt ugyanis , hogy egyik nyugdíjas ügyfelemhez érve , egy vizes hajú asszonnyal találtam szembe magamat .Úgy a hetvenes éveiben járó asszonyról özvegyasszonyról mesélek , aki érkezésem előtt fürdött és mosta meg a haját .A szárításra érkezésem pillanatában szeretett volna időt szakítani , de mivel ez meghiúsult , én a konyhában foglaltam helyet .Hosszú vitatkozás követte érkezésemet , ugyanis a néni arra kért , hogy szárítsam meg a haját , arra hivatkozva , hogy mivel én fiatalember vagyok , biztosan jobban és gyorsabban végzem, el a hajszárítást. Nagy nehezen nekiláttam a hajszárításnak, gondosan, gyengéden fúvatva a levegőt felé, hogy még a véletlen se kérdőjelezze meg azt a hitet, hogy én valamilyen módon nem kedvelem a felkérést. Belül az volt a döntőmértékű motiváció, hogy mindig is arra kértek bennünket a postán dolgozó főnökeink, legyünk mindig előzékenyek, udvariasak, segítőkészek az ügyfeleinkkel, mert ez által is egy pozitív képet alakíthatunk ki a posta munkatársairól. Ezen gondolatok jegyében berregett a hajszárító, járta kezem a fésűvel ügyfelem hajában. Amikor még nem rendelkeztem önálló járattal , akkor történ meg velem az - az eset , mely szintén egy kényes helyzet elé állított engemet .Sokszor találkoztam olyan idős emberekkel , akii vagy magányosak , vagy csupán a bennük lévő motiváció indította el azt a tenni akarást , amely - ha nem is vették észre - másoknak teherként jelentkezett .Így volt ez akkor is , amikor egy nyugdíjas nénihez érkeztem , aki ráadásul érelmeszesedési problémákkal küszködött és ráadásul elmúlt már nyolcvan éves .A nyugdíjkifizetését követően elindultam a bejárati ajtó irányába .Ő ekkor utánam jött egy Petőfi kötettel és bezárta előttem az ajtót. Szavalta forradalmi hősünk , nagy magyar költőnk műveit , s amikor fél óra múlva szóltam neki , hogy el kellene indulni , ő dühös mozdulatokkal a fotelba nyomott .Idegességemnek adva hangot ekkor már negyvenöt perce ültem a szobában , az alföldi rónaságot , az ifjúkori szerelmeket végig hallgatva vettem tőle el a kulcsot és szabadultam ki a lakásból .A kényszer gyakran az emberi természetből fakadó magatartást is képes megformálni , átváltoztatni ,mert a valóság azon pillanatai igen gyorsan cselekvéskényszer elé helyezik az adott szituációban lévő embert .Én is , csupán a monoton , Hangsúlytalan szavalás, az időhiány és a nem megfelelő alkalom vegyítéséből származó kényszerek hatására cselekedtem, amúgy nyugodt embernek ismernek környezetemben. Társadalmunk keretein belül, elfogadott viselkedési forma az embertársainkkal létesített szexuális kapcsolat Az említettek azonban két ember szerelmi vonzódása által, kölcsönösségen alapul. Munkálkodásaim során, ezzel kapcsolatos párbeszéd zajlott le egyik nyugdíjas, úgy a hetvenes éveinek közepén járó asszony és közöttem. - Jó napot kívánok, hoztam a nyugdíjakat! - szólítottam meg az asszonykát. - Üdvözlöm fiatalember, ugye milyen meleg van? - kérdi tőlem. - Valóban, tényleg eléggé felszökött a hőmérő higanyszála. - válaszoltam, s közben előkészítettem az utalványt, hogy aláírhassa a néni, de közbeszólt ténykedéseimbe: - Úgy meginnék egy kis vörösbort, de nem lehet, mert magas a vérnyomásom, meg amióta a férjemmel nem közösülök. ugye, hát én még tenném a dolgokat, de ő már semmire nem való! - jegyezte meg a nyugdíjas néni. Ezek hallatán a vér meghűlt bennem, hogy ennyi idősen még szexuális indíttatásra készteti is valami az embereket. - Fiatalember? Nem játszadoznánk mi ketten egy kicsit? - intézte hozzám a meglepő szavakat a nyugdíjas néni, akitől egy lépéssel hátrább húzódtam, majd minden mozdulatommal igyekeztem távozni a lakásból. A hasonló esetek szerencsére ritkább tendenciát mutattak eddigi pályafutásom során, azonban a kedves megnyilvánulások, az ügyfelekkel való törődéseim, fáradozásaim időről - időre visszaadódtak. Egyik karácsony előtti napon az én drága ajtónyitóm Pongrácz Eszter , lakásába invitált , kérte üljek le , s már is a tényeket közölte velem .Az asztalon állott egy nylon - táska , abban pedig egy kicsi doboz .A doboz szép színes karácsonyi csomagolásban volt , s az egészet rövidesen a kezemben tartottam .Csodálkozva , s rögtön nekiláttam a csomagolásnak , kibontva szinte a könnyeim is lejöttek a meghatódottságtól , egy rádiós wolkman - t tartalmazott a díszes doboz , amely nem a régi mechanikus rádióállomás keresővel , hanem digitálisan működött , húsz stabil programot az ultrarövidhullámon , húszat pedig a középhullámon lehet rajta beállítani .A rádiós wolkmant az egész lépcsőház lakói vették nekem .el se, lehet mondani , hogy bennem akkor abban a pillanatban milyen boldogság lakozott .Az a megtiszteltetés , hogy ilyenre is gondoltak ezek a kedves emberek ,úgy gondolom eddigi eredményes együttműködésünk tükörképeként mutatkozott meg .Ezek a kedves gesztusok ügyfeleim részéről még nagyon sok mindenben megnyilvánultak , hiszen a déli harangszóra elkészített túrós rétes , lekváros fánk ,és a tepertős pogácsa kézbesítőkkel is gyakran előfordultak.Ahol én jártam az utcákat, nagyon sok roma élt. Ezek között is élnek jóakaratú , derék , becsületes , dolgozók , akik a hétköznapi munkából hazaérkezve indulnak az ajánlott küldeményekért a postára , úgy mint a többi emberek .A rosszindulatúakra akarom azonban mondanivalómat elsősorban fordítani , ugyanis ők tényleg elszántan arra születtek , azért élnek , hogy mások balgaságaiból , naivságaiból megélhessenek .Szokásuk csoportokba tömörülve , gyerekekkel a kézbesítők elé meni , postai küldeményekről érdeklődni , különösen az ajánlott levelek tekintetében .Ekkor ugyanis alkalmuk nyílik arra , hogy belekapjanak, belenyúljanak a kézbesítő Válltáskájába, ahonnét az oldalt elhelyezett értékeket elétulajdonítják, vagy nagyobb szerencse esetén a pénztárcából pénzt vigyenek el. Az sem ritka , hogy csoportosan , gyerekekkel érkező romák , a gyerekeket cigány nyelven arra bíztatják , hogy nyúljanak bele a kézbesítő táskájába azzal a szándékkal , hogy pénzt vegyenek ki , addig ők elterelik a kézbesítő figyelmét .Soha nem tudom megjegyezni cigányul azt , hogy mit jelent cigányul a pénzhez nyúlni szó , de amint meghallom , felderül bennem a tudatalattimból az a szó , és a felismerésnek köszönhetően ilyenkor elkerülöm a pénztárcámhoz való közelítés minden lehetőségét .Az a tény , hogy ha sokan vannak , cigányul beszélnek , akkor az már gyanús , a figyelem ekkor mindig értékeimre terelődik . Természetesen, nem mindig az utca emberei a hibásak, a kézbesítők is követnek el hibákat, amit ha tudnak, pótolnak, ha nem, pedig idővel igyekeznek úgy intézni a feladataikat, hogy azok minden tekintetben szabályszerűek, elfogadhatóak legyenek. Az úgynevezett tanulópénzt mindenkinek meg kell fizetnie. Sajnos ez alól én sem voltam kivétel, több alkalommal is előfordult velem, de az első volt a legnehezebben megemészthető, legszomorúbb. Azon a napon igyekeztem a járatból befelé , valahova szerettem volna időben eljutni , de pontos képet nem tudnék mondani most róla .A lényeg a beérkezésnél , majd az azt követő leszámolásnál történt .Irénke néni elkészítette a leszámolási feladatokat , majd ezután én meglátva a beszolgáltatott készpénz rublikánál szereplő összeget , azt hittem nyomban megüt a guta .Lényeges eltérés mutatkozott. Az idő szép volt odakint, a nap verőfényesen sütött, de bent a postán a lelkemben tombolt a vihar. Délután egy óra volt , ekkor közöltem Németh Anettel a történteket , aki heves számolgatásba kezdett .Szemerei Zoltán külső ellenőrrel pedig elmentünk a kifizetett utalványok alapján a kifizetési címhelyekre , hogy esetlegesen a többletfizetés kiderüljön .Azonban nem derült fény semmire , senki nem emlékezett arra , hogy többet adtam volna , ezért ténykedésünknek eredménye nem született .Három órakor , meredten leültem egy székre ,bámultam a messzeségbe , szinte megszűnt létezni körülöttem az élet , elcsendesedtek az amúgy rettenetes hangerővel közlekedő vonatok , nem voltak hangoskodó Kézbesítők körülöttem, csend volt és bánat, szomorúság a lelkemben. Fél öt körül járhatott az idő, amikor Anett asszony arra kért, hogy most már menjek haza, nyugodjak meg, ez ellen nem lehet mit tenni, ami történt az sajnos megtörtént A balesetek sem voltak távol tőlem, mivel közlekedtünk, tehát előfordultak közlekedési balesetek, s vele együtt minden, ami munkánk során bekövetkezett. egy groteszk esettel ismertetem meg a hallgatót. Ahogy hajtottam a kerékpárt, közben egy ismerőst pillantottam meg, aki felém intett és én visszaintettem felé. Egy börleszk filmben való jelenetnek beillett volna az a pillanat, amikor én ismerősömet figyelve egy óriási csattanás történt. a hangot a váltotta ki, hogy míg intettem ismerősömnek közben nekimentem egy előttem lévő villanyoszlopnak, aminek következtében iszonyú fájdalmat éreztem a térdemen. Ez volt a tragikusabb, de a legmókásabb eset egy másik alkalommal történt meg velem. Mentem az úton , úgy közepes teljesítménnyel hajtottam a kerékpárt , amikor egy egészen váratlan helyzetben , az első kerék kiugrott alólam , én pedig először a villával a földre , majd pedig pofára estem, .Köszönöm szépen azt a helyzetet , amikor egy egész általános iskola tanulócsoportja kint volt az iskola udvarán , én pedig a műszaki okokból adódóan ilyen helyzetbe kerültem .Ebből is tanulhat az ember , mert a biztonságos közlekedés alapvető feltétele a rendszeresen karbantartott kerékpár . A tévedésekről, a hibákról szólva, eleinte többször is fordultak elő velem problémák, amelyeket ténylegesen a saját magam okozta kapkodások, figyelmetlenségek váltottak ki. Az utalványok sorszámozása rendkívül fontos, hiszen történetemből hamarosan ki fog derülni, hogy miért mondom ezt. Leszámolás folyamán, a felvett száznegyvenöt utalványból kettő darab hiányzott. Ekkor már az átszervezéseknek köszönhetően egy másik kézbesítő postán folytattam munkámat Berger Katalin postavezető és a mindenki által csak Gabika névre hallgató kolléganőm segítségével kiderült , hogy a hiányzó utalványok körülbelül kinél lehetnek .A szívem a nyakamban volt , olyan gyorsan hajtottam a kerékpárt az Újlak utcába , hogy a tizennyolcas házban Stender Endrét felkeressem .A gyanú beigazolódott ott volt az utalvány mindegyike , így a felmerülő hiány semmisnek lett tekintve . A figyelmetlenségek további kalandokba sodortak , hiszen volt úgy , hogy negyvenezer forint hiányom mutatkozott .Ekkor is szembenéztem képletesen szólva a halállal , legalább is teljes érzelmi világom gyászba öltözött .Itt Irénke néni , a leszámoló segítségével göngyölítettük fel a hiba forrását .az oka egyszerű volt , hiszen csak utána kellett számolni .A felvett pénzösszeg , az utánvétel összege , és a kifizetett utalványok közötti különbség volt a kakukktojás .A rejtély egyszerű volt , mert ahol be kellett volna szednem az utánvétel összegét ami húszezer forint volt , ott én nem be , hanem kifizettem azt .Így volt húsz és a be nem szedett húszezer forintnak köszönhetően negyvenezer forint hiány . Az utánvételes küldeményekkel történt velem egy eset , ez azonban pótolhatóbb volt , mint az előzőekben történtek .Az utánvételi lapot kint hagytam az ügyfélnél és vissza kellett mennem érte .Az egész napját végig követtem az asszonynak , a bolttól az orvoshoz ,onnét a kozmetikushoz , onnét pedig a lányához ment , de nem értem utol . Végül kiderült , hogy a szomszédos postahivatalban már elmenetelem után felismerte a problémát a hölgy , és átadta a hivatalvezetőnek az utánvételi lapot .Mivel ők nem értesítettek engemet , ezért én kilométereket jártam az utak mentén , de örökre megjegyeztem , hogy az utánvételi lap nálam marad ! Ennyi és még sok minden történhet, egy-egyesített kézbesítővel, aki ugyan a magyar szólás szerint a legbutábbak egyike, de munkájuk során a legértékesebb!