Divat lett ma hazánkban tüntetni. Most is, ha az elkövetkezendő időszakot nézzük , ismételten sorozatban tüntetésekre való felhívásokkal lehet találkozni. Tüntetnek az őstermelők, tüntetnek a kisebbségi jogaikért küzdők, és a kamionok tömeges áthaladásáért. Az utóbbiak viszont mind – mind anyagi helyzetünket nehezítik, hiszen a tüntetéseket kötelezően, rendőri biztosítással kell védeni, ami természetesen az állam bevételi forrásait csökkenti, és a kiadási mérlegét pedig növeli. Minden hétköznapi ember tisztában van azokkal a problémákkal, ami miatt tüntetni lehetne. Tüntethetnénk például azért, mert a szomszéd kutyája magasabb hangon vonít, mint azt egy emberi fül elviselhetné, ami a személyes nyugalmat zavarhatja meg. Hihetetlen, hogy mi dolgokat ki tudunk találni, ami miatt az utcára vonulunk, és hangos nemtetszésünknek adunk teret. Amikor e tevékenységünkkel zavarjuk a nem tüntetők úti céljaik megvalósulását útlezárások idején, – az ő személyes korlátozásaik is jogosnak mondhatóak. Az emberek számára, - többség már feleslegesnek és maga mutogatásnak, feltűnési mániának tudatosítják a tüntetésen résztvevők magatartásait. Volt rá példa, hogy amikor egy – egy tüntetőt a sajtó képviselői kérdeztek, hogy miért tüntet, nem tudott rá megfelelő magyarázatot adni. Ez kétséget kizáróan bosszantó, ugyanis az ilyen emberek hőbörgő, gyújtogató megnyilvánulásai következtében is tovább nő az állami kiadás. Nem sajnálja a sorok írója a pénzt, az – az dehogyis nem , csupán úgy lehetne megfogalmazni ezt az érzést talán , hogy másra fordítható felesleges kiadás. Mire jó például az, hogy arra emlékeznek meg egyes emberek tüntetés keretén belül, hogy egy évvel ezelőtt milyen szépen tönkre tették a Magyar Televízió épületét, a környéken élők személygépkocsiijait, és a kültéri, szociális és kommunális eszközeit. Ezek inkább szégyelleni valóak lennének, mit újra megemlékezni a garázda tettekre. Sajnos a rendőrség annyira tehetetlen az ilyen helyzetekben , hogy mindenképpen meg kell , hogy engedje a tüntetések megvalósulását. Tudjuk, hogy a tüntetés hozzátartozik a mai magyar demokrácia egyik szabadság jogi eleme, amit csak nyomós indokkal lehet elutasítania a rendőrségnek. Alkotmánysértés addig nem áll fenn, amíg csak azt jelentik be, hogy békés tüntetéseik lesznek ebben meg ebben az időpontban, és tényleg nem lehet semmi törvényes lépést tenni addig, amíg a paragrafusok ilyen irányú rendelkezéseiből legalább egy meg nem valósul. A garázdaság megállapításánál sajnos a bizonyítás mindig nagyon nehezen ment, hiszen a fővárosi „csuklyás” tüntetők, eltakarták arcukat, nem merve vállalni cselekedeteik következményeit. A tett mindig bizonyításra vár, melyet a rend őreinek gyakran nehéz megtenniük. Sokszor a jó ügyvédek, a törvények sarkalatos pontjai, vagy csupán egy apró szabálytalanság, amibe bele lehet „kötni”, és valamilyen úton, módon a vége az lesz, hogy a „fedett arcú” törő – zúzó emberke mosolyogva távozik a rendőrség épületéből. Ez a mai magyar valóság, ahol lassan több joggal fognak bírni a nagyszájúak, mint a törvény emberei. Főleg akkor tűnik az állítás felettébb helytállónak, amikor megemlítjük azt a bírónőt, aki a „Kulcsár – ügy” - néven elhíresült per során, halálos fenyegetést kapott. Szomorú, hogy lassan felülkerekednek a jogkövetéseket elkerülők a jogkövetést ellenőrző szabályozó szervekkel szemben. Ahol a pénz, ott a hatalom – mondja a közmondás, ami ténylegesen igaznak bizonyul a mai hétköznapok során. Néhány suhanc kérésre kiabál, szitkozódik nagyobb rendezvényeken , és némi pénz ellenében , még verést is elvisel. Természetesen utóbbiakra nincsenek bizonyítékai a sorok írójának, azonban a tények magukért beszélnek. A társadalmunk fiataljainak elagressziósodott rétege egyre magasabb teret enged meg magának a demokrácia leple alatt, sokféle ténykedést eszközölve ki másoktól és másokból azért, hogy a mai magyar politikai ellenzék – igaz háttérbe vonulva – bojkottálhassa a kormányt. Azt nem tudja viszont igazán megérteni az újságíró, hogy miért minden rosszért maga, egyes egyedül Gyurcsány Ferenc a felelős? Amikor hazudtak, együtt hazudtak az SZDSZ – el. így meg azt hinné az ember , ha nem ismerné a régi felállást , hogy csak egyetlen egy ember végzett törvénymódosításokat , reformokat , és döntéseket. Hol van az SZDSZ? Miért nem említjük az ő nevüket is, amikor a mai napokban nevetős üléseken vesz részt Orbánékkal? Hol voltak akkor a hangadók, amikor az egészségügyi reform megvalósulásáért küzdött a kormány, miért nem említették az SZDSZ és vezetői nevét a nagyhangúak? Csupán az MSZP-ről nagy ritkán, annál hangosabban és többszörözve pedig Gyurcsány Ferencről, aki hazudik, rosszat tesz az ország érdekében. A mai idők odáig jutottak, hogy az MSZP most kezdi beismerni, hogy az elképzeléseik túl sok feladatot engedtek meg maguknak, amit a négy éves kormányzati ciklus ideje alatt lehetetlen megvalósítani. Az SZDSZ, amikor elárulta a kormányt, és kilépett a koalícióból, elfelejtette, hogy az 5%-os küszöbbel bekerülve jutott oda ahol volt, és lett kormánypártból ellenzéki. Amikor a reform programokat szétszedték és a kivitelezéséhez kerültek kormányzati működésük során , akkor a népszerűtlenséget is látták az emberek szemében . Lassan itt a választások ideje , és gondoskodniuk kellett arról , hogy valamilyen érdekekhez fűződve , a közeledő választásokon legalább megint az 5%-os szavazati arányuk meg legyen , aztán majd el üldögélnek a parlamentben , ha ellenzékként akkor ott , ha pedig valamiért behívják őket a kormány koalícióba , akkor pedig kormánypártiként folytatják a jövőt . Az élet csupa meglepetés , és ez utóbbiak a kétszínűség irányába engednek következtetni , ahol a hatalmi érdekek erősebbek , mint a tényleges emberek képviselete. Nyilván való, hogy mire megy ki a játék, Orbánékkal való lepaktálásuk, hiszen minden esély meg van arra, hogy az évek alatt kiépített polgári körös mozgalom tagjai a FIDESZ – re fognak voksolni. Ha pedig megnyerik a választásokat, akkor lehetséges, hogy nem felejtik el az SZDSZ- t is bevonni valamiféleképpen a kormányzatba - bár Torgyán doktor is csak addig kellett Orbán Viktornak, amíg kormányra tudtak kerülni. Forrás:Civilmédia