A végzős középiskolások életében a május fontos hónap , hiszen a záróvizsgákat követően , a szakmunkás vizsga és az érettségi ideje érkezik el . A sokszor küzdelmektől sem mentes diákévek érnek véget, melynek következtében esély mutatkozik arra,hogy a "nagybetűs" életben szerencsét próbáljanak.

    Sajnos egy szanyi diáklánynak, Nyári Szabinának nem sikerült - e lehetőségeket kihasználni , neki mást ítélt a sors. A ballagásra készülődve, hirtelen rosszul érezte magát, majd végzetes csapásként , megszűnt dobogni a szíve. A tragédia természetesen a család számára jelent elsősorban megbékélhetetlen napot, hiszen semmi nem lehet annál rosszabb, mint elveszíteni egy szülőnek a gyermekét.Szőrnyű azok számára is ez a megmagyarázhatatlan, szinte villámcsapásként érkező tragédia, akik ismerték Szabinát,szerették őt. Az iskola befejezése után, eltervezett álmainak megvalósításán fáradozott volna a szanyi lány , ő sem tudta, hogy számára a földi élet ilyen hamar véget ér. A sors kegyetlen , hiszen fiatal életét olyan sok esemény még nem követhette, éppen most kezdett volna megismerkedni a felnőttek világával, tapasztalatokat gyűjteni az élet előforduló nehézségeinek leküzdéséhez.Könnyek kísérik a szanyi embereket, együtt érző , nehéz lélek veszi körül a hétköznapokat.A Kossuth utcai boltban ott áll a gyászjelentés, kísért a döbbenet, a megrendültség, ahogy Szabina ballagási fotójára pillantanak Szanyban.

     A szavak csupán mondatokhoz kapcsolódó elemek, azonban kifejezik a megrendülést, ami kétséget kizáróan, Szany Nagyközség lakosságának lelkében uralkodik. Egy évtized és néhány év, ennyit adott Nyári Szabinának az élet, amely végső búcsúztatása után teljes egészében lezárja földi pályáját. Szabina, a sorok írója minden ismerősöd nevében kívánja, hogy odafenn a kéklő égben mindig siker kísérje napjaid, s ami szépet és jót tudtunk neked adni rövid életed folyamán, soha ne feledd!

NEM ÉBREDTÉL FEL TÖBBÉ

Nem ébredtél fel tobbé,

orok álomba tértél,

mentél ahogy jottel,

de ez már a végcél.

Veled egyutt feny száll fel,

az ég es a fold kozt megállt,

még egyszer visszanézned kell,

itt maradt barát és család.

Néha-néha még visszatérsz,

az este rejto leple alatt,

ha ránktor a félsz,

TE megmutatod magad.

Nyugalom telepszik a szívre,

a szél a neved suttogja,

ránk mosolyogsz újra végre,

s emlékszunk a szép napokra újra.

Fotó: Kisalföld

Szöveg: Gulyás Attila