--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- LETARTÓZTATVA ÁLLAMELLENES ÖSSZEESKÜVÉS ELŐKÉSZÜLETÉNEK VÁDJÁVAL 1968. augusztus közepe táján, alig múltam el 20 éves, amikor a szombathelyi Ady Lakásszövetkezet részére végzett egyéb munkák után, a szövetkezet tulajdonát képező Ady téri ABC kirakatablakainak és bejárati ajtajainak felújító mázolási munkálataira is vállalkozói megbízást kaptam. Az ablakok mázolása részben már befejeződött és a forgalom elől lezárt egyik bejárati ajtó mázolását akartam éppen elkezdeni, amikor megjelent mellettem három cívilruhás nyomozó, és rövid ismerkedés után közölték velem, hogy a szombathelyi Megyei Rendőrkapitányságra velük kell mennem néhány adat tisztázása végett. Kérdéseikre elmondtam, hogy Szombathelyen hol lakom, hol vannak utcai ruháim, a festékanyagot és szerszámokat a kihallgatási idő tartamára hol tudnám elhelyezni. Ekkor nagy kegyesen megengedték, hogy /szorosan értelmezett!/ kíséretükkel a festékeket és festőszerszámokat az épület alatti pince egyik rekeszébe elzárhassam, majd utána az első emeleten lakó, a nyári iskolai szünet miatt éppen otthon tartózkodó pedagógus nővéremékhez tisztálkodásra és ruhaváltásra felmehessek. Morbid kíséretem két nyomozója, mint az áradat tódult be utánam nővéremék lakásába, a harmadik pedig odakint a bejárati ajtó előtt várakozó álláspontra helyezkedett. Feltehetően azért volt ez a fenenagy elővigyázatosság, mert tartottak attól, hátha a mosakodás vagy öltözködés közben az első emeleti erkélyen vagy a bejárati ajtó melletti függőfolyosóra néző valamelyik ablakon keresztül hosszút találok lépni és akkor aztán bottal üthetnék a nyomomat... Amikor indulásra készen álltam, /minden előzetes bejelentés nélkül/ egy óvatlan pillanatomban kitt!...katt!...és kattant csuklóimon az amerikai bilincs, amely minden véletlen kézmozgatásra mindig mélyebben és mélyebben vágott bele nekem, a kényszerviselőjének a húsába. Így kísértek le az utcára az általam is ismert, több velünk szembejövő vagy kint tartózkodó lakó szemeláttára, majd tuszkoltak be a bolt előtt várakozó szürke Warszawa szolgálati személygépkocsiba. Fájdalmasan hasogatott a szívem, amikor kinéztem a kocsi ablakán, mert éppen akkor volt a Savaria Karnevál főpróbája, az utcán vonultak a felvonulók, én pedig a nyomozók adategyeztetési meséjükhöz képest, a kissé brutális megnyílvánulásuktól megriadtan, egyáltalán nem várhattam semmiféle jót. Két nyominger erőszakos kiséretében a kapitányság pincezárkáihoz vezetett az útunk, ahol az egyik ajtó előtt levették csuklóimról a szinte csontjaimig szorító bilincset, majd belöktek a cellába. A fogda priccsén ülve, több, mint egy órányi izgatott várakozásom, töprengésem közben össze-vissza cikáztak a gondolataim. Halvány fogalmam sem volt róla, hogy tulajdonképpen mi célból is hoztak be engem ide a kapitányságra bilincsbe verve, mit követhettem el, amiről én nem tudok? Egyszercsak zörgött a zárban a kulcs, jöttek értem, újra rám rakták a bilincset és felkisértek az egyik szobába kihallgatásra. Ott aztán kérdezgettek tőlem mindent: hogy hol születtem, mikor születtem, miért születtem, még az anyám kínját is kérdezgették, és végtelen rosszallással sorolták addigi történéseimet, csak éppen azt nem akarták kinyögni, hogy tulajdonképpen miért is hoztak be... Lekísértek, felkísértek, ezt a játékot többször is megismételték velem, de mindig más és más kihallgatótisztekkel folytatódott a kihallgatás-sorozatom. A késődélutáni órákban a letartóztatásomban eljárt nyomozók újra megbilincseltek és ugyanazzal a Warszawa 'meseautóval' továbbszállítottak a helyileg illetékes zalaegeszegi Megyei Rendőrkapitányságra, ahol aztán már emlékeztek rám és mint régi ismerősük, kaptam részükről a forró 'üdvözletet'. Gondolhatták azt, hogy: -Most aztán végképp belefutottam a karmaik közé. Mintha Szombathelyen nem is történtek volna kihallgatások, az egerszegi kapitányságon az egészet előlről kezdték, csak éppen az illetékes elvtársak velem szemben mintha egy kicsit durvulni látszódtak volna. Egyikük-másikuk modortalannak, talán még annál is faragatlanabbnak tűnt, mint háború után a szovjet hadifogság szibériai erdőirtásából hazajött apám frissen kiásott tuskói. Mintha a valaguk végéből rángattak volna ki, meglehetősen nyersen egy egerszegi barátom után érdeklődtek, aki az én szakmunkásvizsgáimmal egy időben végezte el a gimnáziumot, leérettségizett és német nyelvből államvizsgát tett. Eléggé jó fej és nagy koponya volt. Kapcsolatunkról semmi olyat nem tudtam mondani, amit mások nem tudhattak volna vagy terhelő lett volna rá nézve. Néha hónapok is elteltek, amíg egyszer-egyszer Egerszegen összefutottunk. Ilyenkor valamelyik közeli presszóban egy-egy habos feketekávé vagy tömény feles mellett eszmét cseréltünk, a lányokról nyavalyogtunk vagy éppen valami ökörségekről beszélgettünk. Mivel szülei a zalai megyeszékhely csácsbozsoki városrészén akkoriban építkeztek és feltételezésem szerint szándékukban állt egy későbbi időpontban a lakásuk festése, ezért én mint vállalkozó, minden eshetőségre számítva, barátomnak az otthoni címemet odaadtam. A kihallgatások során kihallgatóim kérdezgetéseiből azt szűrtem le, hogy barátom megalakított valami Demokratikus Ifjúsági Forradalmi Szervezet elnevezésű földalatti szervezetet, aminek az ország több településen már megalakultak a fiatalokból álló sejtjei, és állítólag nyugatnémet kémszervezettel is felvették már a kapcsolatot. Kihallgatóim szerint ez a szervezet azért lett létrehozva, hogy az egész országot behálózva, az amúgy is elégedetlen lakosság körében minél nagyobb elégedetlenséget szítson, majd forradalamat robbantson ki, de a végső célja a népi demokratikus államhatalom /értsd: a munkás-paraszt kormánynak titulált bolsevik! kormány/ megdöntése volt! A kihallgatások este is folytatódtak. Kissé elhúzódó utolsó kihallgatásom után, a zárkámba beadva egy óriási karéj nagyon ízletes baracklekváros házikenyeret kaptam vacsorára , amit egésznapos koplalás után farkaséhesen, pillanatok alatt fölfaltam. Az utolsó falatok azonban még alig csúsztak le a torkomon, amikor megint megzörrent zárkaajtóm zárjában a kulcs, nyílt az ajtó, belépett két géppisztolyos smasszer és a nevemen szólítottak. Utána kéz-lábbilincset rakva rám, fölkísértek a kapitánysági épület gyér megvilágítású udvarára, a sötétséget leple alatt várakozó, többfülkés rabomobilhoz. Az egyik fülkébe tereltek, ahol a benne lévő ülőalkalmatosságon, a kéz-lábbilincsemben kellett helyet foglalnom, majd utána rámzárták a televasajtót. A szükre méretezett fülkében még az én hatvankét kilómat is alig tudtam orrtörléshez, elhelyezkedéshez megfelelő módon mozgásba hozni. Világítás a fülkékben nem volt, csak a folyosón. A fülkémbe szűrődő zajból és néhány beszédfoszlányt hallva feltételeztem, hogy nem csak engem visznek, több fülkében várakozhat indulásra a nép nélküli néphatalom pribékjei által letartóztatott egy-egy embertársam. Elmondhatom, hogy rohadtul szarul éreztem magam és teljesen kilátástalanná vált számomra az elkövetkezendő időszak: fogalmam sem volt róla, hogy napok, hetek, hónapok, évek múlva, vagy egyáltalán mikor szívhatom magamba újra és viszonylag szabadon az utca friss levegőjét! A fülkék közötti folyosó sofőrkabin felőli végén egy padfélén géppisztolyos smasszer vigyázott különleges biztonságunkra, a folyosó ajtaja kívülről zárva volt, a sofőrkabinban a sofőr mellett szintén géppisztolyos smasszer foglalt helyet, de pisztoly az egyenruhás sofőrnél is volt. Gondolom, a sofőrkabinban szükség esetére egyéb fegyverek is készenlétbe voltak helyezve. Ilyen körülmények között történt a szállításunk. A zötykölődő utak gödrei és buckái majd kirázták belőlünk a lelket. A fehérvári kapitányság udvarára történt bekanyarodásunk után, ott még egy-két /elkülönített!/ utitárssal szaporodtunk. Senki nem tudta pontosan közülünk, hogy kik vagyunk és hányan vagyunk, csak sejtéseink voltak, hogy lehetünk már hatan vagy nyolcan. A hajnali órákban értünk fel Budapestre, a Gyorskocsi utcába, ahol állambiztonsági őrizetbe vettek bennünket, mindnyájunkat külön-külön kétszemélyes cellákba raktak, ahol már szinte kitörő örömmel /és Andersent is meghazudtoló mesével/ várt bennünket egy-egy beépített spicli cellatárs vagy később, a kihallgatásaink közepette a 'titkaink' kifűrkészése céljából rakták be hozzánk az ilyen kétes értékű fazonokat. Időérzékelésünk szinte teljesen megszünt. Teljesen mindegy volt már számunkra, hogy mikor /nappal, este vagy éjszaka/ kísért fel bennünket megbilincselve, két géppisztolyos smasszer kihallgatni a középkori várbörtönöket idéző börtönünk valamelyik cellájából. A gyéren megvilágított folyosón akkor senki nem tartózkodhatott, egy árva lélekkel sem találkozhattunk. Az esetleges találkozásokat úgy kerültük el, hogy a girbe-gurba, kazamata-labirintusnak is beillő, lehangoló /okkersárga-téglavörös-sötétszürke/ színekre maszatolt folyosók legközelebbi mélyedésébe kellett szoros védelmükben, bennünket elfedve beállni arra az időre, amíg a másik rab és őrzőik elhaladnak mellettünk. Az első kihallgatásom frissiben, már a reggeli órákban elkezdődött. A vallatószoba közepén, az íróasztaltól kb. 2 m-re lévő székre nyomtak le, megbilincselten, két reflektorlámpa képembe irányított fényében. A szobában nem volt ablak, géppisztolyos kísérőim az ajtónál tartózkodtak. Az egyik kihallgatótiszt-féle, asztalilámpa fényénél ősrégi mechanikus írógépen a kihallgatási jegyzőkönyvet próbálta egyujjal pötyögtetve gépelni. Nekem a végtelennek tűnő időben úgy tűnt, hogy egy-egy leütés között néha 1-2 perces időtartam is eltelt. Eközben a vallatótiszt a sötétségből tette föl nekem a hülyébbnél hülyébb kérdéseit. Talán egy kicsit lezserebb és bátrabb voltam a kelleténél, talán egy kicsit pimaszabbul felelgettem, mint ahogyan töredelmes bevallás és nem abnormális körülmények között általában lenni szokott, mindenesetre egyszercsak besokallt a vallatóm és vadállat módjára nekemrontott. Akkora öklös ütést kaptam a képembe, hogy szinte úgy röpültem le a székről, ráadásul esés közben, cselgáncsozó módjára olyan erővel még belém is rúgott, hogy megpördültem saját tengelyem körül, majd az íróasztal elejének nekizuhanva, a betonpadlózaton úgy elterültem, mint a gyalogbéka. Egy vödörnyi képembe loccsantott hideg vízzel mosdattak föl, sajgott minden porcikám, vér szívárgott a szám sarkából és arcomon véraláfutásos duzzanat keletkezett. Az esés közbeni kézmozdulatok miatt az amerikai bilincs majdnem a csontomig belevágott a csuklómba és majdnem kezemet törtem. Orvosi ellátást nem kaptam, azt mondták, örüljek, hogy ennyivel megúsztam. Kísérőim úgy húztak-vontak-támogattak vissza a cellámba. Aznap már nem vittek többször vallomástételre. Az elkövetkezendő két nap alatt azonban különböző időpontokban többször is vittek kihallgatásra, de verést többé már nem kaptam. Az egyik kihallgatásom alatt tudtam meg, hogy közben szüleim lakásán házkutatást tartottak. Kihallgatóim nagyon jólértesültek voltak, honnan, honnan nem, szinte mindent tudtak rólam. Szerintük én nemzetiszocialista eszméket vallok, mert a barátommal történt egyik találkozásom alkalmával ismertettem vele az azelőtt nemrégiben hallott Nyilas-induló szövegét és dallamát. Ez ellen az alaptalan gyanúsítás ellen hevesen tiltakoztam, mert tisztában voltam vele, hogy én a náci-fasiszta ideológiától eléggé távol állok. Értetlenül néztem amikor erre azt felelték, hogy a barátom pedig nemzetikommunista ! Én mindig úgy tudtam, hogy a kommunisták mindig is internacionalisták voltak és sohasem nacionalisták. Mindig tanul az ember. Úgy látszik, tévedtem. Harmadik napon őrzőim parancsára egy idetelepült görög borbély ollójának, kézi nyírógépének és késborotvájának kellett alávetnem magam. Dús beat-frizurámat úgy nyírbálta meg, hogy a füleimről és kupámból a füleim tetejéig O-ás géppel felnyírta a hajamat és leborotválta a még eléggé gyér szakállamat. Valahogy úgy nézhettem ki utána, mint az olyan tarfejű állampolgár, akinek aprócska sábeszdeklit húztak a fejebúbjára. Amikor a 72 órányi előzetes letartóztatásom ideje lejárt, a Legfőbb Ügyészség állambiztonsági őrizetemből szabadlábra helyezett, de az eljárást csak 3 hónap múlva szüntették meg ellenem. Aug. 21-én a koradélelőtti elbocsájtásomkor egy elbocsájtólevelet kaptam, amelyet a személyi igazolványomban helyeztem el. Megfenyegettek, hogy senkinek egy szót se merjek szólni a történtekről, mert akkor rosszul végzem és magam is megbánom. Amikor többszörös biztonsági kísérettel és cikk-cakkozva végre kívülre kerültem a Vallató Házból, magamba szippantottam az utca levegőjével együtt a szabadság friss illatát is, ekkor megdobbant a szívem. Úgy éreztem, eljött az Igazság pillanata. mászkáló nyomozók. Az igazolványomban benne volt az igazolás, hogy hol voltam, miért voltam és hogyan kerültem szabadlábra. /A hazautazási költségemet nem térítették meg, volt egy-két százas nálam, ez az összeg akkor a költségeimet bőven fedezte./ Véletlenül azonban rossz személyvonatra szálltam. Komárom előtt a vonaton igazoltattak a határőrökkel mászkáló nyomozók. A személyi igazolványomban benne volt az igazolás, hogy hol voltam, miért voltam és hogyan kerültem szabadlábra. Több sem kellett igazoltatóimnak, erős őrizet mellett Győrbe a Határőrség épületébe szállítottak. Onnan telefonálgattak össze-vissza, majd órák múlva, amikor igazolódott a személyem, határőrségi dzsippel kiszállítottak a pályaudvarra és felraktak az első hazafelé induló vonatra. A határőrizeti őrizetbevételem feltehetően az akkori erős óvintézkedés miatt történt. A Prágai Tavasz néven köztudatba került, egész Csehszlovákiára kiterjedő forradalmi megmozdulásokat, a Varsói Szerződés tagállamai, így a szocialista katonai intervenció kádárista magyar csapatai is Brezsnyev és a Kreml utasítására letiporták, vérbefojtották és a megszállás még augusztus 21-e után is tartott. Amikor holtfáradtan, elgyötörten hazaérkeztem, a szüleim azzal fogadtak, hogy egerszegi nyomozók /zala/lövői rendőrök segítségével egy házkutatási engedéllyel /paranccsal/ három alkalommal is házkutatást tartottak, amelyre hatósági tanúnak odacitálták a nekem már keresztbetett félszemű önkéntesrendőrt, a volt-nyilasirodás szomszéd házból a szomszédasszonyt is /akinek egyik lánya szakítva szülei múltjával, véletlenül éppen egy egerszegi komcsi nyomozóhoz ment feleségül/. A hatvanhárom éves Anyám nem adta beleegyezését a házkutatáshoz. A szintén hatvanhárom éves Apámnak, aki azelőtt néhány hónapja kapott agyérgörcsöt, és még nem épült fel teljes egészében, azt mondták, hogy írja alá, hogy nem járul hozzá, hogy megtagadja az aláírást. És Apám aláírta... a beleegyezést. /Feltételezem, a házkutatás akkor is megtörtént volna, ha Apám aláírását sem tudják megszerezni. Legfeljebb akkor más szinezete lett volna a dolognak.../ A házkutatás során mindhárom alkalommal széttúrták a lakás minden zegét-zúgát, felforgattak mindent a pincétől a padlásig. Bűnjelként lefoglalható tiltott sajtótermékeket, iratokat és címeket kerestek, de mivel ilyesmit nem találtak, elvitték hát a verseimet, a kapott szerelmes leveleimet és egy szlovákiai /Galánta melletti/ magyar lánnyal már évek óta folytatott összes diáklevelezésemet. A levelek vizsgálatakor figyelmük arra is kiterjedt, hogy nincs-e bennük virágnyelven vagy kódoltan írt szövegrész, amelynek tulajdonképpen a leírtaktól eltérően, teljesen más a jelentése. Úgy látszik, már megint előrelátó voltam, amikor néhány 'erősebb' versemet a fáskamra egyik szegletébe dugtam el. A házkutatások ugyanis arra a részre egy alkalommal sem terjedtek ki. Az egy engedéllyel történt háromszori házkutatás, az Apámtól fondorlatos módon történt beleegyezés megszerzése, a lefoglalt anyagok nem tételszerű felsorolásban történt nyugtázása miatt, valamint azért, mert a lefoglalt anyagokat nem lehetett a letartóztatásom okához tartozónak, azaz bűnjelnek tekinteni, a Legfőbb Ügyészségnél ajánlott levélben panasszal éltem a házkutatók magatartása és a házkutatások megtörténte ellen. Majdnem postaérkezés után a Legfőbb Ügyészség akként rendelkezett, hogy a lefoglalt anyagot részemre visszaadják. Ez a zalaegerszegi Megyei Rendőrkapitányságon /nem állítom, hogy hiánytalanul!/ nem tételes felsorolású átvételi elismervény ellenében visszaadásra is került. Áldtam az Istent, hogy a hetedikes énekkönyvem elkerülte a házkutatók figyelmét, amelynek egyik lapjára az az eléggé kétértelmű bejegyzésem volt beleírva, hogy : "Brezsnyev nem lesz úr mirajtunk, Vesszen az mind, 'ki annak él!" Talán mondanom sem kell, hogy az államellenes összeesküvés előkészületének vádja alapján történt letartóztatásom és a három házkutatás eseményének híre eléggé kiszínezve, megmásítva bejárta a környék minden települését, még napok, hetek múlva is mindenki erről beszélt, talán még a fákon a madarak is ezt csiripelték. A jólértesültebbek szerint gyorsított eljárással, felfedezett államcsínyben való részvétel miatt, elsőfokon már el is ítéltek, 15 évet sóztak rám és valószínű, hogy a váci fegyházban kell leülnöm a bűntetésemet. Nagy volt hát az álmélkodás, amikor néhány nap múlva mégis kiengedtek és megláttak a szülőfalumban. Igaz ugyan, hogy 72 óra elmúltával a Lefőbb Ügyészség feltételesen szabadlábra helyezett, de még három hónapig kényszerlakhely-kijelöléssel állandóan otthon kellett tartózkodnom, és mint a REF-esek, nem látogathattam tömeges-és szórakozóhelyeket és bármilyen időpontban kaphattam a rendőri ellenőrzést. Anyagilag nem akartam teljesen szüleim terhére lenni, ezért ezen idő alatt a faluban elvégeztem néhány kisebb munkát. Feltételezhetően a nyomozás során történt kihallgatások alkalmával arra derült fény, hogy a szervezethez nekem semmi közöm, bűnösségemet bizonyító bizonyítékot ellenem nem találtak, /szerencsémre, nem kreáltak!/ ezért a Legfőbb Ügyészség 3 hónap elteltével határozattal az államellenes összeesküvésre irányuló előkészület vádjával ellenem lefolytatott nyomozati eljárást megszüntette. A megtorlás azonban nem maradt el. A zalaegerszegi Járási KISZ Bizottság utasítására, a helyi KISZ titkár javaslatára, a helyi KISZ-vezetőség kicsapott a KISZ-szervezetből, ám csodák csodája: ahelyett, hogy fájlaltam volna az irántam méltatlanul elkövetett retorziót, inkább megkönnyebbültem. Felsóhajtottam és azt mondtam: -"Hála Istennek!" ...és igazából ettől az időtől kezdve lettem érzelmeimben és verseimben tartalmilag tudatosan ellenzéki. -------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- SZINTE A FÉL GÖCSEJT VÉGIGFESTETTEM... A telet nagyon nehezen vészeltem át. Koratavasztól azonban friss erővel, a meglévő működési engedélyemmel egyszál magamban tovább folytattam a kisipari vállalkozásomat. Régebben már dolgoztam Göcsej több településén, /Zalaegerszegen, Barlahidán, Petrikeresztúron, Nován, Mikekarácsonyfán, Hernyékben, Zajdán,/ újra elutaztam hát néhány faluba és elvállaltam többnapos vagy hetes munkákat. Ilyenkor legfeljebb csak hétvégeken utaztam haza, a munkavégzés idejére az adott településen vettem ki ágybérletet vagy akinél éppen korareggeltől későestig dolgoztam, ott étkeztem és ott aludtam. ------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- MEGISMERKEDÉSEM ÁLMAIM LEENDŐ ASSZONYÁVAL... 1969. nyarán egy régebbi zalaegerszegi kuncsaftom vonyarcvashegyi nyaralóját kellett kifestenem. Gondoltam, festés közben majd kiveszem részemet a nyaralásból is. Az egyik fülledt napon, a későestére nyúlt munkavégzés után, egy kis szórakozásra áhítozva lementem a Magyar Tenger vendéglőbe, ahol összehozott a sors /vagy inkább a végzet?/ egy szombathelyi lánnyal, /első feleségemmel,/ aki 17 évesen, alig néhány héttel megismerkedésünk előtt végezte el Szombathelyen a hároméves vendéglátóipari szakmunkásképzőt. Megismerkedésünk után aztán lett belőle nagy szerelem, legalábbis én egy ideig azt hittem. A már említett szombathelyi Lakásszövetkezet elnökétől ősz elején újra kaptam munkavégzésre megbízást. Amíg a munkát végeztem, talán a jó kapcsolatomra és a megfelelő munkavégzésemre való tekintettel, felajánlották részemre a lehetőséget: ha időközben megnősülnék és Szombathelyre költöznék, kétszobás összkomfortos szolgálati lakással járó 4 órás részfoglalkozásban házmesteri állást kaphatnék tőlük egy új tömbházban, de a másik 4 órás részfoglalkozásban még a lakásszámban állandóan bővülő szövetkezet festő munkáit is el kellene végeznem. A sürgős munka miatt, míg én hét végén is Szombathelyen dolgoztam, addig szerelmem egy hétig a szüleimnél utónyaralt. /Ekkor írtam hozzá a Későnyári emlékkép című versemet./ Munkahelyet nem változtatott, maradt a Vendéglátónál a tanulóidő után is. ------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- MUNKÁBALÉPÉSEM A VASI MEGYESZÉKHELYEN Talán egy kicsit elsietetten, de leginkább azért, hogy a közelében lehessek szívem választottjának, még az ősz folyamán visszaadtam a működési engedélyemet, Szombathelyre költöztem, és ideiglenesen az egyik szombathelyi állami építőipari nagyvállalatnál helyezkedtem el a szakmámban. Nagyon nagy tél köszöntött ránk, sok helyen derékig ért a hó és olyan farkasordító hidegek voltak, hogy a fákra ráfagytak a verebek. Az építőipar nagy megpróbáltatások elé nézett. Az egyik Derkovits-lakótelepi, készülési stádiumában időben megcsúszott, négyemeletes, hatlépcsőházas lakóépület építkezésén dolgoztunk. Az azelőtt nemrégiben vakolt, fütetlen lakásokban, másnap reggelre mindig jégcsapok lógtak az ablakpárkányokon és a frissen meszelt falakra ráfagyott a mész. Minden lépcsőházban egy-egy szinte éjjel-nappal üzemelő Sirokkó hőlégfúvó biztosította a két-három fok körüli meleget. Az éjszakai és a munkaszüneti napon történő hőlégfúvást a kiképzett éjjeliőr kezelte. Egyik alkalommal, feltételezhetően a fűtéscsövek rozsdagátló festékkel történt mázolásának befejezése után, hígítóval történt kézmosás vagy kéztörlés közben, az azelőtt nemrégiben vásárolt eljegyzési gyűrűm az ujjamról szőrén-szálán eltűnt, elveszett. Lehet, hogy a Jóisten akarta így tudomásomra hozni a házasság szentségének komolyságát és óva akart inteni attól, hogy a nősülésemet elsiessem? Mindenesetre én akkor nem így gondoltam. Nagyon boldog voltam, hogy éppen aznap kaptam meg első fizetésemet. Munka után azonnal rohantam is a munkahelyemtől két kilométerre lévő Fő téri Arany-Ékszer boltba másikat vásárolni. Záróra volt már, az ajtórolót igyekeztek lehúzni éppen, amikor odaértem és kétségbeesve mondtam az eladóknak, hogy mi történt velem. Megsajnáltak és néhány percre visszaléptek az üzletbe. Hálát adtam Istennek, hogy egyetlen egy darab ugyanolyan stílusában és méretében azonos karikagyűrű volt még az üveges vitrinben, mint amilyen elveszett. Talán kissé szégyenkezve is, de leginkább azért, nehogy valamiféle babonás félelmet ültessek el a menyasszonyomba, elhallgattam előle az elveszett jegygyűrű történetét. A sokáig tartó nagy hideg miatt félig-meddig le is állították az építkezést és csak a régebbi, bennfentes szakiknak tudtak munkát biztosítani. A többieket kényszerszabadságra vagy minimális készenléti díj-összegért fagyszabadságra küldték. Természetesen, a másfél havi munkaviszonyom után, mint az várható volt, én is beleestem a szórásba. ---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- HÁZASSÁGKÖTÉSEM ISTEN ÉS EMBER ELŐTT. A FELEJTHETETLEN LAKODALOM... Én sem voltam még 22 éves és javában tartott a fagyszabadságom, amikor a 17 és fél éves szerelmemet /gyámhatósági és szülői engedéllyel/ Karácsony másnapján a zalalövői községi tanácson és a római katolikus templomban megtartott eskűvőn -nem az eljegyzési gyűrűvel!- feleségül vettem, és az eseményt /leginkább a szüleim költségére tartott/ lakodalommal megpróbáltuk felejthetetlenné tenni. /Mint később kiderült, a feleségem mostohaanyja nagyon örült neki, hogy végre megszabadult a neveltlányától.../ A faluban lakó keresztségi keresztszüleim 3 fővel tettek eleget a lakodalmi meghívásunknak, és nászajándékként egy húszegynéhány forintos borosüveg-készlettel és egy tálca süteménnyel leptek meg bennünket. Fukarságukat bizonyítja, hogy 'kedveskedésük' akkori értéke még a félnapi munkabért sem nagyon érte el. Jóval több értéket ettek-ittak, zabáltak föl. A menyasszonytánckor gyűjtött pénzt csak a keresztanyám toldotta meg egy tízessel. Azon a pénzen szemtelenül, egymás kezébe adva a menyasszonyt, mindhárman táncoltak. A jelenlévők legnagyobb megröködésére keresztapám, a menyasszonytáncok alatt, amikor kurjongatták, hogy: "Eladó a menyasszony!", egy óvatlan pillanatban belemarkolt a tálba gyűjtött tíz, húsz, ötven és száz forintos címletű pénzkupacba és a zakózsebébe gyűrte. Micsoda elvetemültség kellett mindehhez, hogy a vagyonnal még egyáltalán nem rendelkező fiatal házasokat, ráadásul keresztfiát ílyen szégyentelenül meglopja. Rendőrért nem kiáltottam ugyan, de sohasem bocsájtottam meg neki. Igaz, hogy igazi bunkó módjára, nem is bánta meg cselekedetét. Eskűvőnk előtti napokban az egyik budafai pletykás vészmadár öregasszony mindenkinek, mindenfelé azt kárrogta, hogy a leendő feleségemmel két kiló sót nem eszünk meg együtt. Gondolom, ennek okát legfőképpen énbennem látta, az én hírül ment megpróbáltatásaim alapján tételezte föl a rövid idejű kapcsolatunkat, de a városiasabb kinézetű menyasszonyom is csíphette neki a szemét. Később hallottam vissza, hogy az egyik falubeli lányt már kiválasztottak számomra, és bizony mérhetetlenül nagy csalódást okoztam nekik azzal, hogy távolabbi vidékre nősültem. ---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- MÉZESNAPOK, MÉZESHETEK, MÉZESHÓNAPOK... Mondhatnám, hogy házasságunk első időszakának anyagi nehézségeit viszonylag könnyen átvészelte fiatalságunk, bohóságunk és szerelmünk. Az esküvőnk után egy jó hónapig feleségeméknél laktunk egy félreeső, padlásszoba-szerű, régebben inkább lomtárnak használt, alig bebutorozott kisszobában. Eleinte a mézesnapjainkat, mézesheteinket éltük, de ottlakásunk utolsó időszakában talán ráutaltságunk és az én huzamosabb ideje tartott fagyszabadságom miatt/ feleségem mostohaanyja már majdnem kiutált bennünket. /Tudni kell, hogy a feleségem édesanyja öccse születésekor a szülésbe halt bele. A gyerek megmaradt. Apósom hamarosan újranősült, de a mostoha nem nagyon szerette a gyerekeket, és annak örült, hogy ezzel a házasságkötéssel végleg megszabadult neveltlányától./ Január végéig még fagyszabadságon voltam, de mivel a részemre kiszemelt házmesteri álláshoz szükséges lakóépületek még nem készültek el, február elsejétől kaptam egy ideiglenes házmesteri állást a Lakásszövetkezettől és hozzá egy víz,-gáz,-villanybekötéses, mellékhelyiséggel ellátott lakhatóra elkészített helyiséget, amely alig négyhónapos ottlakásunk után fodrászüzletnek lett kialakítva. ------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------ /EZERMESTER-/ HÁZMESTERKÉNT-ÉS FESTŐKÉNT, FŐFOGLALKOZÁSBAN... A Lakásszövetkezet elnüke beváltotta ígéretét. 1970. május vége felé végre befejeződtek a három egylépcsőházas , négyemeletes lakóépület építési munkálatai, és kimondhatalan örömünkre szolgált, hogy ifjú házasokként, minden előzetes nehézségek ellenére, 5 hónap múlva már beköltözhettünk a magasföldszinten lévő, kétszobás, erkélyes, gázkonvektoros, ötven négyzetméteres alapterületű házmesteri szolgálati lakásunkba. Munkaköri leírásom szerint a három lépcsőház és a hozzátartozó tárolóhelyiségek és pincfolyosók takarítása, a hatvan család lakónyílvántartása, a közös költség beszedése, bizonyos gondnoki feladatok ellátása és télidőben az épületek előtti járda hóeltakarítása volt a feladatom, amely mellett -nem szorosra véve- a szövetkezet festőmunkáit is el kellett látnom. Mint kiderült, apróbb hibák javítása /zárjavítás, villanykapcsolójavítás, vízcsapjavítás/ itt-ott mindig előfordult és hiába voltak garanciálisak a lakóépületek, a bejelentés után nemegyszer heteket kellett volna várni egy-egy szerelő munkavégzésére. Ezért inkább, hogy minden flottul működjön, azt a párperces, órás munkát -szinte automatikusan és külön fizetség nélkül- megjavítottam én saját magam. ------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------ KONCEPCIÓS ELJÁRÁS A LAKÁSSZÖVETKEZET ELNÖKE ELLEN Még ugyanebben az évben az egész városban híre ment, hogy a Lakásszövetkezet építészmérnök végzettségű, társadalmi megbizatású elnöke ellen rendőrségi vizsgálat van folyamatban. Mondják, nem zörög a haraszt... Az elnök szabadlábon védekezhetett, azonban a szombathelyi Városi Rendőrkapitányságra tanúkihallgatásra minden lakásszövetkezeti dolgozót vagy vele kapcsolatban álló személyt beídéztek, így engem is, abban a reményben, hogy koncepciós eljárásukhoz én is terhelő vallomást teszek az elnök ellen. A lószartipró, keményszárú-csizmás vasvári illetékességű százados a tanúkénti kihallgatásom végefelé üvöltözni kezdett velem, mert a legépelt jegyzőkönyvüket aláírás előtt el akartam olvasni. Azt mondta, írjam alá, majd utána elolvashatom. Én azonban megmakacsoltam magam, mint az öszvér, kötöttem az ebet a karóhoz, ekkor a kezembe nyomták a jegyzőkönyv egyik példányát elolvasásra. Olvasás közben döbbentem rá arra, hogy ezek nem teljesen az én vallomásomat gépelték le, hanem a saját szájízük és valakiknek a mocskos érdeke szerint meghamisítva. A megmásított vallomásom terhelő lehetett volna az elnökre nézve, én azonban ezért sem emberbaráti szempontból, sem jogilag, sem erkölcsileg nem vállalhattam a felelősséget. Majdnem frászt kapott a százados, amikor kijelentettem, hogy ezt a jegyzőkönyvet, így, ebben a formában nem, hanem csak akkor vagyok hajlandó aláírni, ha az általam kifogásolt részeket törlik belőle és a vallomásomnak megfelelő szövegrészt gépelnek be helyette. A szükséges korrekció után a jegyzőkönyv minden példányát oldalanként aláírtam. Mível bűncselekmény nyomozati jegyzőkönyvéről volt szó, kérésem ellenére példányt nem kaptam belőle. /Gondoltam ekkor, hogy a vallomásokat, ilymódon bárhol bárkik meghamisíthatják, ha érdekeik úgy kívánják./ A gyorsított eljárású bírósági tárgyalásra, a vád tanújaként, a többi rendőrségi kihallgatottal ellentétben, engem már be sem ídéztetett az államügyész. Az elnökre mondvacsinált hűtlen kezelés vádja /kiadási bizonylattal, alkalmi szakmunkáért bért fizetett ki nem számlaképes dolgozónak; saját magának a közgyűlés által jóváhagyva és összegszerűen megállapítva, havi tiszteletdíjat számolt el ahelyett, hogy a Lakásszövetkezet érdekében kifejtett napi egy-két-három órás tevékenségét teljesen ingyen végezte volna el ; összeférhetetlenül minimális bérért másodállásban a felesége látta el eleinte a még kisebb lakásszámú Lakásszövetkezet idején a könyvelési és egyéb pénzügyi feladatokat, stb./ alapján hozott ítéletben a Vas megyei Bíróság másodfokon hathónapi letöltendő szabadságvesztés-bűntetést szabott ki. Mint később kiderült, felsőbb utasításra történt az egész koncepciós eljárásnak a lefolytatása. Debrecenben ugyanis szabadulására várt a smasszerlakásokat építő rabok rab építésvezetője, ezért sürgősen kellett az építkezés befejezéséhez egy megfelelő szaktudású és végzettségű rab építésvezető... ------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------ AZ ADY LAKÁSSZÖVETKEZET DARABJAIRA HULLOTT SZÉT... Az elnök börtönbevonulása után a MESZÖV Lakásszövetkezeti Titkárságának hathatós segítségével és iránymutatásával, /akkoriban lakásszövetkezeti vagy társasházi törvények még nem léteztek, csak a PTK egyes passzusait lehetett értelmezni és alkalmazni!/ a nagy Ady Lakásszövetkezet 5-6 kisebb lakásszövetkezetre /Ady, Bem, Bólyai, Bartók, Deák, stb. elnevezésűekre/ hullott szét. Én átigazolással, a helyemen maradva lettem a Bartók Lakásszövetkezet házmestere, de a tömbépületek mind garanciálisak voltak, ezért festőmunkára már az én szövetkezetem újdonsült vezetősége a továbbiakban nem tartott igényt. Kénytelen voltam számbavenni az eléggé gyér lehetőségeket és valami keresetpótlás és kiegészítés után nézni. Nemsokára lehetőségem nyílott rá, hogy bizományos-jutalékos alapon Karácsony előtt, Húsvét előtt és Könyvnapon, néha máskor is, könyvet árusítsak utcai standokon az egyik könyvesboltnak, egyéb szabadidőmben pedig /nagyobb munkáknál/ nem rendszeresen, besegítettem egy festőmesternek. ----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- VÉGE A MÉZESNAPOKNAK, MÉZESHETEKNEK, MÉZESHÓNAPOKNAK... Feleségem még mindig a vendéglátóiparban dolgozott, gyakran szombat-vasárnap- és ünnepnapon is, késő éjszakáig, hajnalig. A fenenagy szerelem, valamilyen oknál fogva, mintha lassan apadni kezdett volna, illetve elkezdett egyoldalúvá válni. Kezdtem megismerni igazi énjét, de azért továbbra is szerettem és nemegyszer próbáltam a helyére tenni a gyakran éles vitáig, sőt még tovább is fajuló nézetkülönbségeket. Abban biztam, hogy a szülőfalumbeli kárrogó vénasszonynak a jóslata mégsem következik be... Ebben az időben írtam a '70. Szilveszter éjszakáján, majd néhány hónap múlva a Levél Anyámhoz című verseimet, amelyek elég jól tükrözik az akkori otthoni családi állapotainkat. ------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------ AUTODIDAKTA POÉTÁK IRODALMI KÖRE 1971-et írtunk ekkor. Lassan kitavaszodott és én még mindig csak 23 éves voltam. Az irodalom, különösen a versek szeretete, talán a könyvek közelsége miatt is, autodidaktaként mégjobban belém ívódott. Már a sorok között is tudtam olvasni. Rendfenntartó erőink számára azonban továbbra is igazi istenverése voltam. 6 fővel megalakítottam Szombathelyen az Autodidakta Poéták Irodalmi Köre /APIK/ elnevezésű, cívil irodalmi társaságot. Választott vezető nem volt közöttünk, de hallgatólagosan mégis én voltam a csopor főkolomposa. Volt közöttünk főiskolás, szakmunkás, segédmunkás, irodai dolgozó, középiskolai tanuló. Általában azonos időpontokban szoktunk találkozgatni, leggyakrabban a Keringő, de esetenként a Mosoly vagy a Pannónia presszókban is. Ilyenkor kicseréltük gondolatainkat, tapasztalatainkat és mutattuk be egymásnak véleményezésre a legújabb irodalmi termésünket. Nagyon aktívak voltunk, mert már a nyári időszakban húsz példányszámban underground módon megszerkesztettük és előállítottuk az általam elnevezett AKARAT című irodalmi antológiát mechanikus irógéppel történt sokszorosítással. Elővigyázatosságból arra törekedtünk, hogy az antológiába olyan vers vagy novella még véletlenül se kerüljön, amellyel a fennálló társadalmi rend elleni izgatás fogalmát kimeríthettük volna. Tiltott sajtótermék előállítása miatt azonban kihallgattak bennünket és a már elkészült hat példányunkat elkobozták. Eljárást azért nem indítottak ellenünk, mert az antológia a saját költségünkkel készült, árusítása a kiadványban feltüntetve is tilos volt, és egyik társunk papája magas városi vezetői beosztásban / feltehetően párttag!/ volt. Az APIK-ot feloszlatták és egy erőteljes figyelmeztetéssel megúsztuk. Ezután évekig szervezetten nem találkozgattunk, és egy időre a politikai rendőrség látószögéből is kikerültünk. ------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------ Folytatás következik....