Szil–Szany - Szoboradománnyal hálálja meg a sok jót szülőfalujának, Szanynak Ács Lajos szili plébános. A Szent István-szobor lesz a harmadik köztéri alkotás, mely az atya nevéhez fűződik. Az atya vallja: szegény az a község, melynek nincsenek szobrai.

Ács Lajost nyugodtan nevezhetjük építő, maradandót alkotó plébánosnak. Az ő kezdeményezésére állítottak nyolc évvel ezelőtt Szilban Szent István-szobrot, tavaly

ő és családja adományozott egy Szent Erzsébetről készült alkotást Szilnak. Az évek során felújíttatta a szili, a vági és a kistatai templomot, és már gyűjti a pénzt a rábacsanaki renoválására. Munkáját Szil díszpolgári címmel ismerte el.„Törleszteni, vissza szeretnék adni valamit a szülőfalumnak mindazért, amit

én kaptam"– mondta el a Kisalföldnek Ács Lajos atya a szoboradománnyal kapcsolatban.
– Az emlékek megőrzése feladatunk, ahogy a hagyományok ápolása is – beszélt munkájáról, elveiről a Kisalföldnek. – Ehhez hozzátartozik a templomok megóvása, felújítása, de a köztéri alkotások állítása is.

Vallom: szegény az a település, ahol nincsenek szobrok.

A szobor a kultúra hordozója. A lelkemet öröm tölti el, amikor a gyerekek elsétálnak a szili Szent István előtt és kórusban mondják: István király, istenáldás... Vagy ha idegenek állnak meg akár a Szent István-, akár a Szent Erzsébet-szobor előtt, megnézik, lefényképezik. És hogy miért Szanyban állítjuk fel az alkotást? Sokkal tartozom a falunak.

Ács Lajos aztán gyerek- és fiatalkoráról mesélt. Az Egyház utcában elkövetett csínytevésekről, a „templomátdobó versenyről" és Kövecses József plébánosról. József atya végtelen türelemmel és szeretettel nézte el a gyerekek kisebb-nagyobb vétségeit.

– Szanyi vagyok, odakötnek a gyökerek, ott kereszteltek, elsőáldoztam, bérmálkoztam és újmisémet is a szanyi templomban mondtam – sorolta Lajos atya.
– Keresem az ősök nyomát és megpróbálok törleszteni a hibákért, az akaratlan vétségekért. Idős édesanyám

áldását adta kezdeményezésemre és támogatta. – Édesapám korábban, testvérem, aki Szanyban volt kántor, két és fél éve hunyt el. Nekik is emléket állítunk most. Úgy érzem, a templom melletti parkban méltó helyet kap a szobor.
A szanyiak örömmel fogadták falubelijük felajánlását,

ajándékát. Az egyházközség és az önkormányzat vezetői is köszönettel vették az adományt. Az alkotást Domonkos Béla érdi szobrászművész készítette el bronzból. Lajos atya a szoborállítás „anyagi vonzatáról" nem szívesen beszélt. Annyit árult el, hogy minden költséget számolva ötmillió forintba kerül. „Én dicsekedni nem akarok, a mellveregetés távol áll tőlem. Örülök, hogy szülőfalumnak visszaadhatok valamit" –

jegyezte meg. Az atya arra is választ adott, miért Szent István királyra esett a választása.
– Ő az államalapító, a kereszténység atyja. 1961-ben róla mondtam első szentbeszédemet, az imádkozó Istvánról. Most a szoborban is a kezét imára kulcsoló István jelenik meg. Domonkos Bélának elmondtam, leírtam elképzeléseimet és olyan művet alkotott, amilyet elképzeltem. István arca, a pillantása lélekbe

markol, kifejezése markáns, tiszteletet parancsoló. A szanyiak amúgy is nagy tisztelői Szent Istvánnak.
Emlékszem gyerekkoromból, a férfiak és az asszonyok mindig a legszebb ünneplőjüket vették magukra Szent István napján. A talapzat azért lesz fekete gránit, mert az is az ünnepélyesség jelképe. Az ének is azt mondja, „Hol vagy, István király? / Téged magyar kíván, / Gyászos öltözetben teelőtted sírván".

A Szent István-szobrot augusztus 20-án, a délelőtt tizenegy órakor kezdődő szentmise után adják át és szentelik meg. Felirata: „Szent István Krisztust hordozta: szívében, ajkán és cselekedetében. István király! Istenáldás!" A hátoldalán olvasható lesz: „A Szent István-szobrot adományozta: Ács Lajos címzetes kanonok, plébános, Ács Ilona kántor és szüleik."

Kép és Szöveg:

Cs.Kovács Attila