Jelen összeállításban , a Szanyi Bokréta Néptánc Együttes 70 évét foglaljuk sorozatba , amelyet Töreki Imre a tánccsoport művészeti vezetője állított össze 2001 évben, feldolgozva Kokas Kálmán „Aranykönyve”,egyéb korabeli forrásokat,újságcikkeket,fotókat,saját egyetemi diploma munkája alapján leírt és magnetofonra rögzített interjúk felhasználásával.

   Ilyen kulturális környezetet talál Kokas Kálmán , konzervatóriumi végzettségű karnagy, aki kántortanító – iskolaigazgatóként alkotta meg életművét. 1867-en létrejött Országos Dalos Szövetség sopron Megyei Önálló kerülete 1920-ban dalosversenyt rendezett Sopronban.a találkozón részt vett, mint néző a fiatal fertőendrédi kántortanító Kokas Kálmán is . Itt látta meg a mezőkövesdi kórust pompás népviseletében énekelni . ekor határozta el , ha teheti, olyan helyen vállal állást, ahol élő viselet van. Négy évvel később , népviseleti bemutató volt Sopronban. A szanyi bemutató csoportot Élő Pál káplán vezette. Kokas Kálmán – aki most is nézőkén volt jelen – beleszeretett a szanyi viseletbe. A véletlen is segítségére volt Szanyban éppen megürült a kántortanítói álllás. Megpályázta.( A szóbeszéd szerint nem volt könnyű dolga , mert az egyházi testület tagjai nem tudtk , mi az a konzervatórium. Ők tanítót kerestek. Aztán a próba orgonálás és éneklés – gondolom – Élő Pál és Berki Zoltán okos szavai meggyőzték őket.) Egy korabeli kántortanítói állás anyagi létbiztonságot adott. Akkor (már) még a tanító nem volt a nemzet napszámosa. Ez a viszonylagos létbiztonság teremtette meg , hogy a tanító iskolán kívüli munkákat is hivatásszerűen végezzen . Először is a már meglévő, kezdetleges repertoárral rendelkező templomi kórust fejlesztette tovább.

(folytatjuk)