Jelen összeállításban , a Szanyi Bokréta Néptánc Együttes 70 évét foglaljuk sorozatba , amelyet Töreki Imre a tánccsoport művészeti vezetője állított össze 2001 évben, feldolgozva Kokas Kálmán „Aranykönyve”,egyéb korabeli forrásokat,újságcikkeket,fotókat,saját egyetemi diploma munkája alapján leírt és magnetofonra rögzített interjúk felhasználásával.

      Nagyon nehezen érte el vágyát - ami Sopron kapcsán idehozta - hogy a kórus tagjai népviseletbe öltöztek.Mindenáron tányérsapkát akartak viselni.

     Éneklés...népviselet.Már csak egy lépés a tánc.

Szanyban az 1900 - as évek elején még élő néptáncok vannak , szokásaik, paraszti társadalmi életük rituális hagyományaként. A dus a verbunk , és különféle tánctöredékek, melyeknek eredete már a múltba veszett. Természetesen ezekhez a táncokhoz megbecsült előadók , táncos egyéniségek is tartoztak. Kokas Kálmán nem akart tánccsoportot.Nem is értett hozzá. Csupán csodálta. Sorsszerű volt, hogy mégis ALAPÍTÓ lett.

Már a Gyöngyösbokréta mozgalom első éveiben rákérdezett Paulini : " Te Kálmán! Nem tudnak a te embereid táncolni?" "Dehogynem! - felelte. " Hát akkor táncoljanak is!" - így Paulini . Így kezdődött a szanyi Bokréta a gyönygösbokrétás korszakkal. Egy ideig nagyon , kicsit még megmaradásának jelentős részét köszönhetjük a Gyöngyösbokrétának.

   A legveszélyesebb bélyeg , amit rásütöttek , hogy irredenta , hogy nacionalista, a revans - politika eszköze, stb. ez részben nem igaz, legfeljebb a hatalom szándékait illetően.Megkérdezem, hogy melyik az a hatalom, amely nem akar kihasznáni ilyen mozgósító eszközt, ilyen "piár" lehetőséget?!

A tegnapi?!

A mai?!

   Akik miatt az ilyen jelzők ráragadtak, amindenkori (ma is!) hatalomhoz dörgölődzők, akik minden korban a pápánál is pápábbak. Paulini Béla nem közéjük tartozik. Alapgondolata volt, melyet nagyon sokszor elmondott: "Ne csak a ruhát, a lelket lásd meg a Bokrétában!"

(folytatjuk)