Jelen összeállításban , a Szanyi Bokréta Néptánc Együttes 70 évét foglaljuk sorozatba , amelyet Töreki Imre a tánccsoport művészeti vezetője állított össze 2001 évben, feldolgozva Kokas Kálmán „Aranykönyve”,egyéb korabeli forrásokat,újságcikkeket,fotókat,saját egyetemi diploma munkája alapján leírt és magnetofonra rögzített interjúk felhasználásával.

   A második világháborút megelőző,erodálódott nagyhatalmi struktúrákon belül a Monarchia válsága is nyilvánvalóvá vált. Valamiféle reményt a kiúthoz (legalábbis a magyarságon belül) a nemzettudat erősítése árán létrehozható nemzeti erő jelenthetett, hiszen a háború elkerülhetetlennek látszott. Megalakították az Országos Népoktatási Egyesületet , mely keretet adhatott olyan tevékenységeknek, melyek szándékaiban „a nép felemelése” , „emelkedése” törekvések nem csak a frázis szintjén éltek.A trianoni sokk még inkább erősítette ezt a törekvést,hogy kibírható legyen a nemzetet ért szégyen, hogy vissza tudjuk szerezni mindazt, amit elveszítettünk. Ebben – minden túlzás nélkül állíthatjuk – valóban a nemzet akarata nyulvánult meg. Az egyszerű , általában csak elemi műveltséggel rendelkező falusi embereket a hozzájuk legközelebb álló, a hagyományaiban élő népművészettel lehet leghatékonyabban „elérni”. A falusi értelmiség hol romantikából, hol igazi hivatástudattal fordult e tevékenység felé . Ahol az egyház a lelki értékek közé tudta sorolni a művelődést, aművészetet, a tudást, ott ezek a törekvések máig hatóak. Berki Zoltán Béla a kor neves plébánosa hitt az ilyen fajta köldetésben is . Egyszerre tudott lenni a hitéletben lelkiatya, a püspöki kastély esti összejövetelein nagyságos úr, a helyi kávéházban szanyi polgár . Már a kora reggel kedvelt parasztjai között talázta a Németh – féle vendéglőben kedvenc „angolkeserűje” mellett. Tudatosan kapocs akart lenni a „nép”, az urak és a falusi „intelligencia” között, akiket a lakosság inkább az urakhoz sorolt.Egyik népműávelő előadásában Dózsáról beszélt,melyen részt vett a helyi lakosság, az értelmiség és nem egy megyei notabilitás is . nem volt kíméletes a kor uraihoz.Az előadás után az egyik megyei birtokos szemrehányást tett neki:” Te Béla! Azért kíméletes lehettél volna a jelenlétünkre!” Berki Zoltán így válaszolt: „Tekintettel voltam . Úgy is beszélhettem volna , hogy titeket itt felkoncolnak.” Emlékét a Győr – utcai temetőben a korszakra jellemző emlékmű őrzi. Plébánosi tevékenysége alatt indult meg igazán az amatőr művészeti mozgalom Szanyban . Ebben a korban alakította kórusát László József tanító, Mihály Géza tanító és szerveztek számtalan színielőadást Élő Pál káplánnal együtt.

(folytatjuk)